Koldus-gazdagon

Honnan is tudhatnák a pénzhajhászok,
hogy önzetlen kenyérre éhes a lét,
hogy kincseknél többet érnek az álmok,
és az gazdag csak, ki lelkét szórja szét,

Jaj,honnan is tudhatnák a nagyevők,
hogy vágy táncol az utolsó falaton,
s amíg telnek a feneketlen bendők,
addig az utolsót én másnak adom.

Ugyan, honnan is tudnák a törtetők,
hogy tövig kopnak majd egyszer a lábak,
és kastélyukon az arany kőr tetők,
gazda híján az enyészetté válnak.

Az emlék a valódi gazdagságunk,
azt gyűjtögessük, míg jő a halálunk.

*

Szárba-szökő sorsakarat

Hófehér szirmaid folyvást lehullnak,
cibálja az élet, tépi a sorsod,
életszikráid gyakorta kihunynak,
de a túlélést gyökeredben hordod.

Leveled zöldje, ha rozsdállik, fonnyad,
éltető hitével táplálja szárad,
az életnedv, mely csillapítja szomjad,
a kapaszkodó gyökeredből árad.

Anyádtól kaptad kíváncsi szemedet,
apád rakott rá konok tisztánlátást,
s hogy ne feledd soha a gyökeredet,
emlékoltár fölött mondj értük áldást.

Ekképpen lehetsz Isten szép gyermeke,
apád látása, s édesanyád szeme.

*

Zsibongó akarattal

Én mindenképp felkúszom a hegyre,
s ha Isten rajtam nevetne,
vagy gúnyosan integetne,
míg a konokságomat veri fejbe,
megmutatnám Neki a szírt kapaszkodó virágait,
a köveket repesztő fák életvágyait,
vagy a vérző sziklák százait,
akik mind imádkoztak értem ma itt,
hogy a túlélés nap mint nap bizonyítson,
s az elcsüggedt ÉLET szája egyszer dalra nyíljon

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük