Molnár József: Napló – 2018. VI. 9.

– Vörös posztóra bika
– Képriport a 89. Ünnepi Könyvhétről

Még nem fordult elő velem, hogy valaki úgy nézzen rám, mintha ölni szeretett volna. Az idei 89. Ünnepi Könyvhéten ez is előfordult egy neves tévészemélyiség képében.
Bűnöm csupán annyi, hogy megláttam, felismertem, megörökítettem. Amúgy csendesen teltek a fotózással töltött órák, a borús idő is elúszott, néha már derűsen lehetett nézni az égre…S örömmel jelenthetjük ki, nem csökkent az érdeklődés idén sem a könyvek iránt.
Hogy ez a színes forgatagnak-e, vagy a könyvek különböző témákban írt kavalkádjának köszönhető? (Költői kérdésre nem felelünk). Mi az, mi mégis vonzóvá teszi a Vörösmarty teret így júniusban, kérdezhetnénk meg a járókelőket, kik mint vörös posztóra bika, úgy mennek a könyvespolcok közelébe leemelni (kifizetni), majd aláíratni kedvenc írójuk, költőjük alkotását. Vagy csak átsétálni ezen az ünnepi hétvégén a téren, hogy ha pillanatnyi ideig is, részévé váljon egy olyan eseménynek, ahol – nem tévedés – a könyv az úr!

Nézem a listán a neveket. Petőcz András, a Magyarország Babérkoszorúja-díjas író, költő, szerkesztő vasárnap délben a Fekete Sasnál. Ennek ellenére találkozunk, s ha már a gép ott a kezemben. (A múló pillanatoknak nem tudok ellenállni!) A háttérben csillognak a könyvek.
És a szemek is, mint valami vadászaton. Amely elkezdődött, s talán be sem fejeződik a könyvhéttel, ezt reméli az íróember, akinek rögeszméje még ma is a különböző kütyük idején is, hogy nem csak írókra, költőkre van szükség!…
Oláh Andrással találkozom véletlen, másképp hogyan? Az Ady Endre-, illetve Ratkó József-díjas író, költő felkér, fotóriportomból küldjek át az általa szerkesztett Partium irodalmi és művészeti folyóirat számára. Emlékszem első megjelenésemre náluk, hogy örültem annak, hogy egy Fecske Csabával egy újságban szerepelek. (Fecske Csaba József Attila-díjas költő, publicista 70 éves). Nem ígérek semmit, nem látom előre a jövőt, pedig szükségem lenne rá!
A jó szerencsében bízom. Ez tavaly is segített. Mert hiába memorizálnám be, ki dedikál egy bizonyos napon, ha az időjárás nem fogad kegyeibe. Tegnap ilyen nap volt. Lapátoltuk a vizet az utcánkban.
Megint egy ismerős! Lukács Sándor Kossuth-díjas színművész, költő dedikálja újabb kötetét. Hol is, talán a Hungarotonnál? S már rohan el. Késésben van. Száguldanak a percek, s hol van még a vége? Csillagok, akácok című első kötetem kiadója a Rím Könyvkiadó pavilonja előtt Madár Jánosba botlok. Ő a kiadó vezetője. Radnai Istvánt látom, kit hű társa Dobó Katalin kísért el ide is. István költő, aki azonban nem fél kirándulni a prózai vizekre sem. Barátai közé sorol, dedikálja könyvét.

Távolban a Hungarovox vezetőjét, Kaiser László költőt látom, lencsevégre veszem. Majd költőtárs a több mint hét éve újraindult Nyugatnál (Nyugat Plusz néven), Szepesi Zsuzsannával váltok pár szót. Újabb könyvekkel gyarapodom. És ilyen se lehetne véletlen! Az imént már említett irodalmi folyóirat főszerkesztőjével Szabó Zoltán Attila íróval, a nagy sikerű Legendák nyomában sorozat kitalálójával találkozom, épp Debreczeny György dedikálásán van jelen. Kattint a gép…Hasítok tovább. Moldova Györgyöt veszem célkeresztbe. Az ismert író fiatalkorom kedvence. Azok a H. Kovács történetek!…

Megtalálom Lukács Sándort. Kern András Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel egy asztal mellett fogadják az olvasókat. (Nem tudom, láttam-e őket egy filmben vagy színházi előadáson?) És villog a szemem, annyit láttam ma. Keresem Cselenyák Imre író standját, ő is előkerül (vagy csak én vesztem el?) A fénykép elkészült. Irány a Scolár Kiadó, Turczi Istvánon pihen szemem, megörökítve a ritka pillanatot, amikor a Prima-primissama-díjas író, költő, műfordító Vilcsek Béla kritikussal beszélget, sőt alá is írja legújabb könyvét. És persze meglátom Fábry Sándort, akit anno egy váci humorfesztivál pódiumán észleltem először, ma már más néven szerepel a híres rendezvény, Váci Világi Vigalomként, s ahol idén nyolc költőtárssal Váci Költők Baráti Társasága néven mi is fellépünk. Fábry úrnak nem tudom elmagyarázni, mennyire szeretem a történeteit, láttomra előbb eltakarja magát, majd káromkodik picit…

 

 

9 hozzászólás

  1. Gratulálok Józsi az értékes beszámolóhoz és az általad készítette fotókhoz !

    1. Kedves Ági!

      Mindig azt tanították (de ez belső késztetés is), hogy az írással láttas! Így volt ez abban az újságíró akadémiában, amelyben jártam, és így van a költészetben is, igyekezvén a különböző sallangokat kihagyni. Az, hogy “kezemben fegyverem”, amellyel csak az igazat lehet láttatni, egyfajta plusz, amely ugyanúgy felemelő, mint az írás maga.
      Üdvözlettel: József

  2. Kedves Molnár József!
    Mindig örömmel és jó érzéssel nézem/olvasom leveleid, facebook bejegyzéseid.
    Régebben fiad fotó-alkotását láthattam, mostani leveled azt mutatja, hogy a fényképezőgép hozzád is “közel áll”, portrékhoz is(!) nagyon “jó szemed” van.
    Remélem július 21.-én, Vácon a Pannónia Ház udvarán találkozhatunk/láthatlak/hallhatlak!
    Neked és szeretteidnek JÓ EGÉSZSÉGET, SIKERES ÉS BOLDOG NAPOKAT KÍVÁNOK!
    Cserny Péter

    1. Tisztelt Tanár Úr!

      Mint egykori tanítványod, büszke vagyok arra, hogy diákod lehettem. És biztos vagyok benne, hogy a szakrajz sokat segített látásmódom kellő fejlődéséhez, hasznát veszem a fotózásban, az írásban és a rajzolásban (lakkfilccel 300 olyan rajzom van a világban, amelyekben a térbeni formáknak, számoknak, betűknek kiemelt jelentőségük van). Imadok írni, fotózni, rajzolni, és kedves Péter, köszönöm az elismerő szavakat…
      Azóta már megtörtént a Váci Világi Vigalmi fellépésünk – különleges ajándék a Sorstól, szinpadi jelenléte a Váci Költők Baráti Társaságának, akik mellett az égő napsütés ellenére majd 80 ember kitartott, s ezt köszönjük. És ha kapnék hozzáértő segítséget, a videóra felvett előadást megosztanám. Baráti üdvözlettel: József

  3. Kedves Kisjuhász Imréné!
    Köszönöm, és örülök, hogy kiérdemeltem a figyelmed.
    Én is nagyon sok embert megnevezhetnék, akiket imádok,
    és akikkel találkoztam is.
    Üdvözlettel: József

  4. Kedves Edit!
    Köszönöm.
    Örülök, hogy tetszik.
    Ez egy fotóriport, kiegészítve gondolataimmal, tapasztalataimmal.
    Vagyis ott vagyok a képeken,
    csak nem vettél észre.
    Józsi

  5. Szívből gratulálok az általad írt színes bemutatóhoz és a készítette fotókhoz !
    Tudod Barátom, valaki hiányzik a képekről… gondolom, tudod hogy az Te vagy !
    Ölellek : Barátod Edit Szabó

  6. Gratulálok Józsi a színes beszámolóhoz és az általad készítette fotókhoz !!! Tudod, valami hiányzik… Te a fotókról !
    Ölellek : Edit Szabó

  7. Külön köszönöm a Könyvhét fotóit!! Így szinte én is a részese lehettem! nem személyeskedek,…mindnek! nagyon örülök, de nagyon szeretem Lukács Sándort, Kern Andrást… Fábry Sándort…A sok szép könyvet!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük