Murányi Zita: szívdobbanás

 

arra ébredtem az ereszen
borsónyi jégdarabok neszeznek a kertet
kisebb özönvíz lepi el kinéztem
láttam a fák is megsemmisülésbe törölköznek

hófehér villám hasította át a dimenziót
a macska is fölnyivákolt
alul fölül és középen is izzót
az éjszaka mint egy hirtelen kivilágított sikátor

meg kellett nézzem hajnal kettőre járt
a nemjóját gondoltam lesve a víz fodrát
az eget finoman táncoló kobrák
lepték el akár egy pokoli könnyűlovasság

mintha kígyók öleltek volna át
minden fát nem sziszegtek nem ilyennek
képzeltem a bűnbeesés paradicsomi állapotát
néztem ahogy a törzseket befonják aztán elpihentek

egész váratlanul csönd lett mindössze tíz
perc alatt érte el a földet a végítélet néhány koppanás
korbácsolta az ereszcsatornát és halkabban vert a víz
megidézve az első isteni szívdobbanást.

 

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük