Nagy Antal Róbert versei

Hátha

Már egy hónapja betolták,
a százegyes megtelt.
A családjában volt már rák.
Csak húsz múlt, fel sem kelt.

Falfehér. A piszok, szemét
a kórház falait,
mint a gyilkos kór szedi szét.
Kéri a hazait,

kihányja, majd vécépapír.
Fecskendő, gyógyszerek.
A kartonra ma már nem ír
a nővér. A szelek

gyötrik. A légzése érdes.
Szar szagra hipó jön.
A lepedő mindig véres.
Fogyott. Hány kiló ön?

Megmérik. Az orvos tudja,
nem lehet sok hátra.
Kezembe kezével rakja
reményét, hogy hátha.

*

Egyedül járom a várost

már nem a régiek az aszfaltrepedések
jó éjt nélküliek árvák a lefekvések
barátok nem várnak el sehonnan se kések
idegen tereken vakítanak a fények
félek rossz helyen rossz időben félrelépek
de kerülő utakon egyszer hazaérek

*

Gyerekzár

a kanapé-űrhajó alatt
a négyszögletű szőnyegerdő közepén
a tobozgránát-támadás áldozatául esett
kavicsautó mellett
a forró kakaón túl
a bundáskenyéren innen
még dianás cukrot loptam
a szekrénybe bújtam
apa sörével
de rendet raktunk
anya meg én
a gyermekkort
anya felporszívózta
mint valami ronda porcicát
a tévén se volt már gyerekzár
rosszalkodásom kárvallottja én vagyok
és magam fizetek meg érte
a felnőttkor éjjeli maci és játékpénz nélküli

*

Hógömb

szenvedélyes gyűjtő voltál
minden piacon vettél egyet
és én nem vettem észre
hogy a gyűjteményed része lettem
egy hógömbbe zártál
ha felrázod sem látod
hogy nem szeretem a hóesést
így máshol karácsonyoztam
mert rájöttem
nem vagyok neked való ajándék

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük