Nagy Antal Róbert versei

Keddi kérdés

Kifogyott az éj.
Fekete mérgét
ki tölti újra?

Szürkén kong a tér.
Betépve néz szét.
Szemét megszúrja

a hajnali fény.
Széttépett álmok
tetemén lépked.

Megint nincs remény:
a hétfő álnok,
de most már épp kedd.

Kedden szakított.
Egy hete volt már,
gyötri a kétely.

Rossz itt. És rossz ott?
Egy buszra felszáll,
szabad még két hely.

*

Búcsú

az ég vagy és kéknek látlak
pedig szürkévé mostak az évek
sírásod hűs nyári zápor
tócsába gyűlsz és szomjamat oltod

*

Tiszavirágok

lehet-e győztes a pusztulás
a halállal végződő torna
létünk egy nemzés és semmi más
a kék vízre pottyanunk sorra

egyszeri öröm egy ölelés
utódodban belőled borda
vonalad viszi ő pár év és
a víz lelkét lelkedhez hordja

*Első közlés

©Márkus László