Nászta Katalin versei

friss üzenet

te azt hiszed téged néznek
holott csak te böngészel
piacra dobtak díszelegj
akad vevő aki kap rajtad
nem más vagy egy árudarab
ahhoz hogy téged lássanak
közelebb kell hajoljanak
nagy csiricsáré forgatagban
elvesznek a részletek
nem látnak csak
nagyvonalakban
a fészbukon

az új piacon
nem rád arra kíváncsiak
mi van a placcon
méretedet is átszabták
laptopnyi vagy mobilfelület
ennyi jár kilógsz ha több vagy
levágnak széleidből
beszuszukálnak a polcra
s máris egy darab kacat vagy
ha tényleg érdekellek
keress meg
itt nem éktelenkedek

*

Logaritmusaimból

sok negatív gondolat sorakozik a fejében. vajon mi lehet a távoliakkal? a közelieket tudja, látja. persze, mindent nem
ismerhet. minek aggódik, úgysem tud változtatni semmin. mégis megnyugtatja, ha legalább jelzi féltését,  ami egy
levélben, kommentben nyilvánul meg. talán nem felesleges. és nem is, kiderül: bosszantóak. visszavonulót fúj
magának.

miért is van az, hogy csak addig viseljük el egymást, amíg kellő távolság nincs közöttünk? ne jöjj közelebb, mert
harapok! lehanyatlik benne az empatikus ember és átengedi a helyet a hazug közönynek.

*

Véresen vicces

-egy dallamra-

almát eszem
ropog a fogam alatt
verset írok
kiforgatok szavakat
máris
vörös istván leszek
anyukám
nekem azt rég megmondta
vörös ló, eb, sem ember nem jó
így hát nem törődöm veled!

nem vártál
mégis jártam az utcádban
árultál
macskakörmöt a pusztában
almát eszem
neked semmit nem hagyok
kivájod majd te mind a magot
szebb új verset írok már

árultál
vásárfiát a flaszteren
ácsoltál
felszabdaltad a keresztet
itt van a versem mostan
olvasd még el nem dobtam
meghagytam egy darabban neked

*Mindhárom első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük