Oláh Tamás versei

Virgonc ünnep

Száll az ünneplés madara,
csapkodja színes

szárnyát a virgonc ünnep,
gyermekszemek,
részeg illatár, huszárok,
körmenet, százezrek emelik
a mezítelen város fölé fejüket.

Hívő és hitetlen mind,
egy ennél szebb és jobb világ
üzenetét kívánja.

Gyászos-szép fények,
ragyogtató pillanatok,
hulló tüzes intelmek,
sugárszemek kutatják
most az idő peremét,
ezer éve várjuk
ezen az ég és föld közé
szorult országban,
mely bölcsőnk volt,
és majdan sírunk lesz

a könnytelen életet.
Fényes reflektorunk
vetítsd fölénk

holnapunk szent
keresztjét.

*

Jel

A friss reggelt
a köd
fojtja meg,
de még láthatom
a felhők
közén át
az ég
ajándékát,
rövidülnek
a napok,
s egy arasszal
rövidül az is,
mi hátra van,
lustán mögém
telepszik,
szertefoszlik
kép, alak,
szó, hang,
s ami lehullt
csendben
elpihen,
de egy puha
lehelet,
egy
szelíd
érintés,
– nincsen
se teste,
se árnya,-
elér.

*Első közlés