Ózdi Annamária versei

– Leszek –

Hullócsillag vagyok odafent az égen,
s gyenge magvak őszülő jegenyében.
Madár leszek, ha eljő a reggel,
s dúdolva éneklek
zengő szeretettel.
Hajnallá válok, mikor köszönt a nap
fénysugarat húzok majd
ablakod alatt.

Egyszer harangszó leszek,
csengő-bongó dallam,
nem is élhetnék ennél
szabadabban.

*

– Ha egyszer elalszom… –

Ha ma egyszer végre elalszom,
mondd jön -e majd az álom?
A kék eget a tengerekkel
ugye ott majd megtalálom?

Ha ma vágyrahívó párnámon
lecsukom majd két szemem,
átkelhetek -e gondtalan majd
dombokon s hegyeken?

Mondd lesz -e ott csillag s
szivárvány az égen, mondd
látom -e majd a csodát
a napkorong szemében?

Lesznek -e majd illatok,
rózsavirág, jázmin,
mondd megtalálom -e a szépet
amott akárkin?

Kristálytiszta vízcseppben,
mondd látom -e majd készen,
hogy milyen leszek -e majd
az út végén, kerek- egészen?

Néha talán kevés leszek,
bár olykor túl sok,
Néha hosszú beszéd leszek,
majd csendben hallgatok.

De most csak egyre figyelj
és nézz fel az égre,
mondd meg nekem,
mit látsz
az álmosak szemébe?

*Első kölés

©Stipsits Ibolya https://www.facebook.com/Stipsits-Ibolya-Fot%C3%B3m%C5%B1v%C3%A9sz-336700570062213/