P. Pálffy Julianna: egymás közt

mint
ujjaid között a homok
peregnek a percek
s perceg szúként
felfalva a pillanatokat
míg véget nem ér

egy falat kenyér
csak kegyelem
tettek nélküli önzés
hogy álmod ne kísértse
kimondatlan
a „mea culpa”
templomod hideg csendjét
megzavarva

a lépéskényszer nem szabadság
a fal is túl közel
hol minden kimondatlan szó meddő magként
visszapattan
s szikes talajba hull

szemeden a hályog
évek óta nem enged látni

várni

éppenséggel a jóra
nem elég

”Még nem elég!”

/„Még nem elég!” – Váci Mihály versének címe./

*Első közlés

4 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük