Szeretek megtisztulni Benned. Szeretem, ahogy friss zuhanyként árad a gondviselés, hogy újult erővel tépkedhetem magamról a megszáradt vigasztalhatatlanság álarcait. Megszokott mozdulatokkal, mint fürdéskor. …úgy bújok ki, az érthetetlen, elviselhetetlen állandóságok mocskos zajából. Kegyetlenül csíp a jó illatú, új reményt adó önfeláldozó szándék. A kitárulkozó bizonytalanságba fúrnám fejem ázottan, mint szárazTovább…

Mondod a magadét   Saját hangod is furcsán, idegenül cseng füledben, mintha ablak mögül jönne, és csak indulatod világolna át rajta. Az értelem csatornái mind bedugultak. Szád csupa ítélet, ahány szó, annyi jaj, titok, láncára fűzött baj, csattanó tenyér, méregfiola, tűnt álom, tűszúrás, izgalom, villámló fájdalom. Mint egy fulladásig visszanyeltTovább…

Kéz keresi párját, ujjak útra kelnek, tétova kisujjak egymáshoz sietnek, ártatlan mosollyal, gátlást félretéve belesimulnának jó meleg tenyérbe, előbb kicsit félve, majd egyre bátrabban, összekapaszkodnak örömtől ittasan, kéz fonódik kézbe, ujjong a pillanat, jó csendben pihenni egymás szíve alatt.Tovább…

Sehol se kereslek Mindenütt talállak Bármerre bolyongok Szavaid találnak Zsarátnok parázsban Sistereg képmásod Pókhálós szememben Megcsillansz még, látod? Tenyerek emlékét Hordjuk a bőr alatt Lásd, még egy tétova Sóhaj is fölszakadt Menekülsz belőlem, Mint riadt vadállat Sehol se kereslek: Mindenütt talállakTovább…

(harmincnegyedik próbálkozás) De itt még mindig a délelőtti áhítat, ez a bénító ütem, ahogy a füst visszahull a csikkek közé. Ilyen lehet a tetten értek magányossága, a bögrével kézen fogva a konyháig, kimérten és összegyógyulva. Idős házasok sétálnak így. Ebből kell túlélni a napokat, spórolni az örömökkel, gyámkodni a romokTovább…

Akkor jöttem rá, hogy megérkeztem, amikor megláttam egy perzsamacskát a szemét közepén. Egy túlérett sárgabarackot majszolt. Megbabonázva nyalogatta a húsból csorduló sűrű lét, lapockái kidomborodtak, mohó fenevad hangjait hallatta. Itt akartam élni, itt, ahol a kóbor macskák kecsesebbek a királynőknél, és még a gyümölcsök is beindítják nyálelválasztásukat. Egy falu szélénTovább…

A NAP LENYUGSZIK A nap lenyugszik lágyan. Bolyongok éberen. A virrasztó magányban kis csillag jár velem. Szeme pillásan ég fenn, ragyogva néz felém, oly árva ott az égen, akár a földön én. Fordította: Fodor András * ŐSZI NAP Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt. Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek, s a mezőketTovább…

Balatonparton Balatonparton a nádi világban megbújtam egyszer, s csodaszépet láttam: bóbitás nádon nádiveréb-fészket, sásbokor alján kis vizicsibéket. Vadruca moccant, topogott a vízre, barna liléit vízi útra vitte. Senki se látta, csak magam csodáltam, ott a vízpartján még sokáig álltam. Játszott a nádas széllel és derűvel, s hazaindultam nádihegedűvel. * DióverésTovább…

Forró nap vége felé jártunk, amikor hirtelen meglódultak az udvaron a fák, repítettek az égnek mindent, ami útjukba került, s hirtelen óriási viharfelhők kerekedtek fölénk. –Gyorsan-gyorsan be a nyári konyhába ! – kiáltotta anyám nekünk. Ő a nagyobb testvéreimmel csirkét, tyúkot hajkurászott be az ólba, apám meg az állatokkal bajmolódott.Tovább…