péter kettészelte a gerincvelőt a kés tolókocsiban él pelenkát visel a hatodik csigolyánál lejjebb nem érez se tűt se vágyat már péter kedveltem bár kegyetlen srác volt emlékszem a nyergére állított egy biciklit s a faluból csent csirkék fejét a kézzel tekert küllőkbe mártogatta mindig kedveltem bár kegyetlen srác voltTovább…

Vannak rettenetes erejű szerelmek, melyek valóságos égiháború módjára lepik meg az embert. Jaj annak, aki egy ilyen viharba kerül, s mindenféle védőeszköz nélkül kénytelen átélni a rátörő, földindulásszerű érzelmeket. Az ember iszonyatos módon félni kezd, mikor rájön, hogy egész lényében meztelen, lásd a túlontúl túl is ismert édenkerti történetet… AztTovább…

S. Maugham nyomán* A kertész nagynénjének esernyője a házban van. A ház nagynénjének kertésze az esernyőben van. A ház esernyőjének nagynénje a kertész. A ház kertészének nagynénje az esernyő. A kertész esernyőjének háza a nagynénjében van. A kertész házának esernyője a nagynénjében van. A kertész nagynénjének háza az esernyőjében van.Tovább…

Ok csillagok kihűlnek űrök hegedülnek verebek tyúkok elülnek varjak alszanak víz fölött állanak bőszárnyú ködök hallgatnak híves ördögök vizekben bálnák zenélnek hallatszik füttyös delfinének amíg vannak oktalan elélnek láva-ölelt lelkek kerekülnek mindenek helyre kerülnek csak a szerelem menekül meg * Napok ára láttuk a gonoszság torkát, felvágtuk az utolsó tortát.Tovább…

Nem szeretem az olyan filmeket, amelyekben az igazság csak a legvégén derül ki. Utálom őket, mert végig úgy nézed, hogy nem látod át igazán, nem érted, csak rakosgatod a történet elemeit, a hozzá tartozó képekkel, szavakkal és hangokkal. A film világában a váratlan véget katarzisnak nevezik, a prózában pedig ügyesTovább…

Szívünkben szerelmünk sötét energia, összetart bennünket, mint párnát a ciha, de álságos, mint minden a szent létezésben, alig lettem s már törli az idő a léptem. Körbenézek, de nem látom, hol a határ, csak embertáj, mi körülölel, a határ, a fa, a szél, hulló szirom merengve játszik, de a végtelenTovább…

Ha véget ér majd a földi lét ha napod, órád sem marad a pillanat is elvetél emlék leszel csak tűnt kacat (hát ezért ne gyűjts unt tárgyakat porrá válsz velük a föld alatt) Végül már senki sem sirat csak közhelyeket mondanak: megboldogult… fölötte gaz… a neve kódolt számadat… Ha valamitTovább…

Mihez kezdjek most ezzel a kiskanállal? Nem is használok mokkáskanalat. Pláne ezüstöt. Amikor nekem adtad, azt mondtad, ez az örökségem. A monogramunk a nyelébe vésve. Mihez kezdjek ezzel az én ezüst örökségemmel, ezzel a monogramos, kanálnak túl apró kanállal? Ezzel a megmaradt egyetlennel, mihez kezdjek? Amikor Nagymama kiásta a készletet,Tovább…

Egyik nap a villamoson elmélázva, átadva magamat a rezgések lazító hatásának, egészen megfeledkeztem a köröttem utazókról, aztán egyszer csak keresni kezdtem a látóterembe mellékesen bevillanó alakot. Valahol ott jobbra kell lennie, s amint pillogtam, megláttam egy fiatal nőt, aki nekem háttal ült le. Nem ismerem, mondta a fejemben az aTovább…

esőtől megrepedt cseresznyékben a kibomló hús friss vére testeden számtalan hajszálér amikből új arcot szőhetsz magadnak te a vadság és szelídség változója kertedbe szivároghatsz a talaj eróziójaként érkező jégeső apró örömeid lemeztelenednek gyöngéden gondolsz elhagyott szobámra börtönt építesz magadnak s azt mondod kezedben tartod az életed majdnem-teljességben mit kezdesz aTovább…