Ez az írás, Lehőcz Máriáról, főiskolai művészettörténet tanáromról szól, pontosabban, az ő négyzetre emelt és fantáziával feldúsított arcképe. A szöveg töredékes és „repedésáthidaló” homlokzata mögött – bármilyen furcsa és szokatlan – kizárólag a kubizmus iránti olthatatlan szenvedélyem áll. A kubizmus kifejezés egyébként a latin cubus (kocka) szóból származik, sTovább…

Az Éden egy darabja Az én hitem gyerekhit erősködik, de a sötétben fél Folyton kérdez, nem jegyez meg semmit magabiztos a kételkedésben Az én hitem az éden egy darabja: nyitott ajtók mögött alszik- * Angyal mit mondasz? A hétfőt kedd követi majd eljön a szerda De „csütörtökön van a babonákTovább…

Tandori Ágnes halálára Elveszett. Valamiért nem vár egy idő után a test, valahogy elfogy, a lét nehéz lesz egyedül. Már elment. Itt hagyott. Félbeszakadt az, ami együtt dobogott, s fáj, úgy fáj minden. Nélküle. Nincs reggel, amely ugyanaz, mikor összenéz két tekintet, „A világ mint akarat s képzet”, nemrég, azTovább…

A lét csak létet vesz zokon, ez itt egy társas árvaház, hol csupán árnyékod rokon, a csend itt másnak magyaráz, jöhetsz ide hívatlanul, lesz a magánynak fekhelye, míg a világ majd megtanul, túlélni hogyan kellene, addig csak tartsd a markodat, zajos a nincs horkolása, lassan levetik maszkjukat, idővel úgyis levásna,Tovább…

Kábé húsz perce állhatok itt. Háttal, a meztelen bőrömmel felmelegített csempének támaszkodva. Törölközőbe csavart hajjal, bugyiban, műanyag papucsban. A véres fogkrémhab a mosdókagylóra és a szám sarkába száradt. Hezitálok. Eltüntessem ezt a rohadt tükröt, mire megjön anyám? Legutóbb, amikor nálunk járt, képes volt fél napig nem szólni hozzám. Miatta. TegnapTovább…

Előre, hátra nyüzsög sűrű iramával az utca. Tornyok, terek írják arcodra rajzukat. Mintha valaki mutatná mit kell nézned, a magasba emeled tekintetedet. Nem tudni melyik irányból, valami fütyülve röppen feléd. Akár egy nagy madár, olyan. Tűnődve nézed hogyan csillog a Nap fagyos fénye furcsa testén. A célszerű gépezet, jól látod,Tovább…

Hosszasan nézegette kezeit, úgy tűnt, mintha megvastagodtak volna ujjai. Az öregség, igen, ő lehet a felbujtó; azt mondják, minél idősebb az ember, annál bölcsebb (és annál csúnyább!, vágta rá azonnal); nem ízlett neki a sütemény, pedig látszólag kívánatos cukrászremeknek tűnt. Már a szépségben sem lehet bízni. Egy maszatos arcú kölyökTovább…

Földemben ég szívem pályája ovális így született már e létre van benne gyémánt opál is nem dobhatom hát szemétre ujjaim közül kinéz és nevetgél rajtam a század nem jött semmilyen idézés mégis startol a vadászat persze fáj ez a merénylet még a hideg is kirázott de kínjaniból erény lett ésTovább…

A reggeli eligazításon keresem vonalaid. Néhányan takarnak, csak sejteni tudlak. De vagy és ott állsz a sorban, közben azon gondolkodom, vajon ma, hogy viseled a hajad. Azt szeretem amikor hátul fogod össze, és később az arcodra bomlik. A pulóvered most is fekete és bő, a nadrágod egyszerű farmer, olyan semmilyen.Tovább…

Nekem valahogy gyanús a szomszédom. Mintha nem viszonozná a köszönésemet. Egyik reggel mondom neki: – Jó reggel, József! Semmi válasz. Hát, jó, gondoltam, talán nem hallotta, lehet, hogy még aludt, nem itta meg a kávéját. Van ez így. Másnap délután az utcában találkoztunk, éppen szembe jött. Mondom neki: – JóTovább…