Arcodon mintha a fényes csönd ütött volna örök tanyát. Hiába próbáltam előadásaid alatt nedvesen úszó szemedben felfedezni az ihlető nőt, azt az embert, akitől a költő remélhette elűzi a gyászt majd a szívéről.[1] Attila halála – öngyilkossága, balesete? – megakadályozta, hogy asszonya legyél. Ezért vigasztalódtál egy másik költővel? Tudjuk GyulaTovább…

„A ‘filozófia’ túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol és a szerelem. Mi a ‘művész’? Egy ember, aki ‘mindent tud’ – de ezt nem tudatosítja. Hát a ‘filozófus’? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit. A világ egy ‘univerzális sehol’, sTovább…

ballada addig nem halok meg míg nem látom a tengert sokszor elmondta míg végre elmehetett egy hétre a horvát tengerpartra mit láthatott függönyként tengerre hulló horizontot csillagokkal hátukon határtalanba táguló hullámokat vihar színét az égen és a vízen és miről beszéltek kettesben a tengerrel mikor senki nem zavarta őket nehézTovább…

Esténként szelíd kandúr dorombolt a régi házban, a kályha előtt, fonott kosárban fahasábok őrködtek apámmal a tűz fölött. Kiszáradt földben halott virágok: szomjas magányban nyíltak el, árvult magvaik anyámra várva álmodnak becéző kezeivel. Álmomban én is lopva szállok a lassan kihűlő emlék után, anyámat, apámat nem találom, gyom kúszik aTovább…

Kopogni kezd az ősz: Benyit majd. Nincs menekvés. A part is megpihent. Alábbhagyott a pezsgés. Sminkel a nyár. Már sárga festékért lót a szín. Nagy csönd mereng a fecskék vak villanydrótjain. A nád, mint sereg szálfa, még issza a vizet. Belepusztult a nyárba. Most napfényért fizet. Sugárba kötve csokrát, mégTovább…

Petrihez múlt héten az Oktogonnál egy sárga taxiból láttak kiszállni… én nem hiszem illetve hittem de állítólag az a bizonyos nyúlszőr kalap volt a fejeden egy félig halott cigi lógott az esőlába ahogy egy-szál pongyolába öltöztetted a maradék dohányt nehogy bőrig ázzon abban a kétmillió esőcseppben lakik egész Budapest ésTovább…

Ottmaradtam azokban az időkben Fehér gallérral csipketerítővel bársonyfotelban Sárgafényű olvasólámpákkal Kézzel írott levelekben Élrevasalt csíkos férfipizsamákban Süppedő szőnyegekben Tolnai Klári Páger Antal fekete-fehér filmjei világában Pedig csak gyerek voltam akkor De imádtam élcelő fanyar humorukat Cigarettájuk gomolygó füstjét A konyakosmeggyet Tojás- vagy csokilikőrt nyalogatni Piros lábasból paprikáskrumplit vacsorázni Ottmaradtam ÚgyTovább…

Egy napon lefekszem kertem közepére hagyom, nőjjenek a fák, sokasodjanak a gyomok, túlérett gyümölcsök illatára masírozzanak hangyacsapatok, merészkedjenek elő izgatott pelék, bundájukat fényesítve, paradicsomtövek,  muskátli levelek illatára rajzolják be csigák  a kertet lepjék el a rózsát, liliomot, levendulát, szitakötők, méhek, katicák , üljenek terített asztalhoz s üzenem, hagyjanak helyet aTovább…

Rókaháti elvtárs iszonyatos haragra gerjedt: „- Hogy képzeled te, hogy oda szarj, ahonnan eszel? Mire mennél te a magad erejéből? Mi megláttuk benned a tehetséget, és felemeltünk. Lehetőséget adtunk, hogy sikeres költő lehess! És te belemarsz a kézbe, amely felemel? Magyarázkodnom kell miattad az elvtársaknak? Amíg én az irodalmi életbenTovább…

“…és az Emlékek Országútja akárhány sávos is egy könnytócsába vezet” /Orbán Ottó: A repülés fölfedezése/ Miből gondolod, hogy emlékezni jó? Újra gombostűre szúrni önmagad. Törött árbocú lyukas az a hajó, ami a múltból a jelenbe haladt. Mögöttem is út van, és előttem is. Merev arcomba világít egy lámpa, és haTovább…