Pethes Mária: ködben rejtőző csillag

elfelejtett szavak neszeznek
a vattás égből néma esőcseppek
hullnak az éjszaka nedvesen gőzöl
a vízszintesen elgyengült mezőn

elsodródom az évek deltájából
elvándorolok a látszatokból
és az emlékek forgószeléről
dalolok a szétmálló éjben

hová lett a hajó a sóvárgás taváról
hová a gyermekkor kenyérillata
a kéz ami dagasztotta
a hang amit a rákarcolt kereszt ejtett

honnan érkezik a harangszó
ami a kert füvén békésen legel
és hova illan el
a bárányszelíd csöndben

kiürítem a délibáb zsákját
elhajítom a nyár fanyar gyümölcseit
fölfedezem a napot
ami a szabad térbe vezet

világíts te ködben rejtőző csillag
mutasd meg a pontos helyet
ahol tenyerem jászlába vehetem
a hiányzó arcokat

©Kiss Andrea

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük