Pethes Mária: november

feltámadás hite nélkül
bolyongok a temetőben
Anyám hajtincsét rejti
sírja kevéske fény
térdepel előtte

*

Anyám almáspitéje
olyan könnyű volt
majdnem elröpült
csak a vékony por-
cukorhó tartotta
tányérunkon

*

madarak árnyéka
suhan át a tömény csenden
olyan árvák és némák
akár a táj

*

mint nyűtt lombot a szél
horgász ladikja rezegteti
a Tó vizét mélyéből föl-
lebeg egy törött nádszál

*

árnyékom is csak ideig-
óráig hűséges hozzám
a nap állása szerint követ
vagy elém fekszik az úton

*

ellobban a ma mint fehér
papírlap nyomában csupán
karcsú füstszál és kevéske
pernye marad vajon beéri
vele a holnap

*

látomás villan félelem nélkül
hallgatom moraját kapu vasa
szisszen nem te a széllel-bélelt
ősz érkezik rikácsoló varjúcsapat
kíséretében

*

este egyre világosabb
a fasor a gyérülő lombok
utat engednek a lámpafénynek

*

magamat altatom
tente-tente szomorúságom
úgy élem meg
mint édesbús mesét

*

reszketeg lámpa
pislákol az úton
szél-karmester int
kopár ágak zúgják
a titkok himnuszát

*

ellobban a jótékony
alkonysugár fukar fényt
oszt az est a liget fáinak

*

fekete madarat a bánatot
cipelem köd nyeli el
harangszóval együtt
a templomtornyot

*

koporsó-sötétség borul a tájra
gyászruhába öltöznek a fák
mécsesektől világos temetőig
vonulnak néma tömegben
üres madárfészkeket ringatnak
ágkarjukban

*

túlságosan elfáradtam
a virrasztásban a felhők
megszántak átvették
tőlem a zokogást
napok óta zuhog
belőlük a fájdalom

*
esővíz sodorja
az évszakot tévesztett
ibolyák virágfejét
lilán robog a Tó felé
a megvadult ár

©Albert László festménye
https://www.facebook.com/albertlaszloart/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük