Pethes Mária: visszatérés

magam vagyok
a független érzelem
ám az én koromban az igazság
azonos a várakozással

még mindig el akarom
kápráztatni a szabadságot
ahogy a fiatalság bámulatba ejti
a kényszerítő körülményeket

ahogy az óceánt
nem ismerő patak
a végtelen vízbe vágyik
átmeneti csodákra emlékezem

magamban beszélek
mint a színészóriások
az üres nézőtérnek ha lelkük
még a szerepben bolyong

a semmiben botladozom
elül bennem a vak rémület
a rohanó időtől már tudom
hogyan lehet

mindennap visszatérni
a csodához önmagamhoz
az örökkévalóság falánál
imádkozni értetek

3 hozzászólás

  1. Ez a vers nem átmeneti csoda… Szigorú és pontos látlelet…

  2. Ma lattam meg a “Litera-. Túl. hú godozasaban a “Visszateres” c.nagyszerű költeményedet Marika! Mind minden költeményed – természetesen ez is – sokunknak élmény itt is találkozni vele! Elismerésem és Gratulálok Marika!
    *

Comments are closed.