Radnai István: A szél mesél korának

(Parafrázis Márkus László versére)
fényre éhesek fogózó
kacsukat vesztett tőkék
ezer tanyát felszántott
buja rögöt fest a monokróm tél
nem jósol semmit de mindent elborít
amíg fehér a hó
nem látszik a mindennapok szennye
lehet-e a béke látszata halott
a kútnál élővizet merít egy lélek
*
Márkus László

Téli nap

Éhes téli nap falta fel
a ködkutyákat.
Mint
megannyi marok,
szőlőtőkék
csupasz ujjai
fogódznak a fénybe.
Holtnak hitt
göröngyökben
csetlik-botlik a szél.
Messze
megelőzte azt a zegernyét,
mit laposra vasalt
varázsgömbjüket nyomkorászva
hirdettek
delphoi elfuserált utódai.
Még
titok marad,
az ősszakállú piktort
mikor meszeli majd
kékesfehérre,
a hibernálódó tájat.

*Első közlés

© Márkus László

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük