Radnai István versei

Rozsdás Krisztusok

(Lacza Márta rajza alá)

mednyánszky csavargói szolid szelíd szegények
útszéli keresztek alatt üres tarisznyába
most egyik dús másik lopna s az ajtórések
bocskortól nem edzőcipő támasztól kitárva

szelfi és mobiltelefon a dzsípiesz vezet
kettős portrét mutat a sajtó keserű ránc
egészséges mosoly amit letörölni lehet
csak a mának szóló képek alkalmi násztánc

lánc és kötelék mely köt s elválaszt
elvágott gyökerek vagy gyökeret most ereszt
eső kopog hánykolódsz nincs válasz
a jövő csak köd fantom a vészcsengő jelez

miközben ráborulsz szerelmes asszonyodra
hervad annyi magzat ahány a szoknya fodra

*

Schengeni bordal

de szépen lángolnak európa venyigéi
parázsban egyesülnek a parlagok
végén mint egykori párttagok
kis fontos piros könyvecskéi

benne megbélyegzett bélyegek
áthúzott szolgálati ablakok
mint mára rímelő brüsszeli ragok
köszönjük a poklokbéli víg életet

leszüretelt kosztolányi és weöres
betűkké kocsonyásodott óbor
röhög földünket szántva a sógor

a monarchiából mégis feltörek-
szik a szent és római
erkölcse már nagyon is mai

*

hercegem ki hagytad koronádat
akinek nem kellettél osztrák
túlnan egy páni európai ország
ahonnan reánk csak félelem árad

áldjon vagy verjen szent előd keze
örömmel töltsd ki szarkofágod
ez nem az az unió amelyre vágyott
demokrata elődök lelke

csupa hipokrita és rabló
olykor a szája habzó
és nem üvegből gyöngyöző bor

csak pozdorjává termő venyigéket
temessük jól a szent igéket
néha még felböfög idéz s igéz e kor

A versek a szerző Lázad a csend című, könyvheti kötetében jelentek meg.

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük