Rejtő Gábor: Van bocsánat

– Kezit csókolom.
– Jó napot. Mivel szolgálhatok?
– Bocsánat ügyben..
– Elfogyott kérem. Az utolsót is már rég elvitték.
– De hisz az újságban…
– Túlreagálták az emberek.
– Esetleg bocsesz, bocsi, bocsika..?
– Teljesen üres a bolt. Láthatja.
– Akkor a bűnbocsánatot ne is kérdezzem…
– Ne nevettesse ki magát uram!
– És mikorra várható?
– Kiszámíthatatlan. Bármelyik pillanatban jöhet, de
előfordult már hosszabb szünet is.
– Rettenetes. Esetleg előjegyzést felvesznek?
– Már nem. Nagyon sokan vannak, többen, mint amennyi
érkezni szokott.
– Mit tanácsol? Érdeklődjek pár nap múlva?
– Ezt szokták kérdezni.
– És mit szokott válaszolni?
– Mást mondok. Maga valahogy szimpatikus nekem.
– Azt kell mondjam kisasszony, hogy ez kölcsönös.
– Én a maga helyében nem kuncsorognék tovább.
– És miért, ha szabad kérdeznem?
– Ha elmondja, letagadom.
– Hallgatni fogok, mint a sír.
– Ebben a boltban egy fia bocsánat nem volt és nem is
lesz.
– Elképesztő. De akkor minek a bolt?
– A remény miatt kedves uram. Arra van a legnagyobb
szükség.
– Tehát egyáltalán nincs bocsánat?
– Már hogy ne lenne. Folyamatos a szállítás, a
legváltozatosabb színekben, méretben és kiszerelésben
kapja a kedves kuncsaft. Személyre szabottan.
– Végtelen hálás vagyok, hogy a bizalmába fogadott, de már
semmit sem értek.
– Érje be ennyivel. Már így is túlléptem a hatáskörömet.
– Kérem ne kergessen őrületbe. Ha van, akkor miért nincs?
– Azt hittem érteni fogjuk egymást. Bolti forgalomban nincs.
– Akkor hogy jutok hozzá? Már bocsánat.
– Magam sem értem, miért vagyok ilyen közlékeny. Éljen úgy,
mintha nem lenne szüksége rá. Attól, hogy bűntudata van,
semmivel nem lesz jobb a helyzet. Örüljön az életnek és
ahogy egy költőjük írta, „szemedben éles fény legyen a
részvét”.
– Végtelen hálás vagyok Önnek kisasszony. Ennyi?
– Ahogy a főnököm szokta mondani, az „él-vezet”.
– Szabadna tudnom, hogy kihez van szerencsém?
– Lejárt a munkaidőm kérem.
– Sajnálom.
– További szép napot.
– Bocsánat, még lenne egy utolsó..
– Tudom mit akar kérdezni. Egész idő alatt a hajamat
bámulta.
– És a mellét.
– Főként a hajamat. Nem festett. Gyári vörös.
– Köszönöm szépen…Nem szeretném, ha tolakodónak
tartana, de megadná a telefonszámát?
– Fel fogjuk hívni.
– Ezt úgy érti, hogy
– Isten Önnel.
– Csókolom a kezét.

*Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük