Rejtő Gábor versei

Miért is?

Miért is kéne sírva menni
miért is kéne sírba tenni
álmainkat, vágyainkat
miért is kéne elfeledni?

Miért is nézünk csillagokra
miért is vágyunk oly magosra?
Szétszakítva, szerte hullva
lettünk egymás titka-foglya.

Miért kísért a múltnak pokla
áldozatról áldozóra?
Ölelésnyi közelségre
életünkből nem futotta.

Miért is várjunk holtomiglan
miért is éljünk kárhozatban
mind, ki vérzik, mind, ki élne
miért is hulljon számolatlan?

Mondjátok csak, meddig élünk
életünktől mit remélünk?
Szárny-szegetten, kéz a kézben
álmainkhoz visszatérünk.

Miért ne mennénk kéz a kézbe’
miért is élnénk félelembe’?
Vége lesz egy régi dalnak
ha Föld az Éggel összeérne.

*

Térdvédő

Istennek, hazának
van-e még oltára?
Vagy majd az ember
holtában meglátja :
egyik sincs
ezért volt
végtelen magánya.
Azért volt
minden
hogy higgyen
enmagában.
Embernek
teste
mi lelkének
oltára.
Így lehet
Istennek, hazának
oltása.

*Első közlés

© Márkus László

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük