Smelka Sándor: Ezt megbeszéltük!

Közhely: a nők beszéd közben gondolkodnak, ezalatt általában teljesen önállóan jutnak el A-ból B-be, a férfinak itt nincs nagy szerepe, jelenléte csak ürügy arra, hogy a nők tudjanak kivel beszélni. Néha hümmögni kell csak és a megfelelő helyen bólogatni.
Így van ez akkor is, mikor egy szép őszi napon a dugóban araszolunk hazafelé. A feleségem mellettem ül és gondolkodik, azaz beszél. Lám, két-három dolog máris megoldódik hazáig.
– Figyelj csak – kezdi – arra gondoltam a hétvégével kapcsolatban, hogy Jóska bátyád nyugodtan aludhatna Jani szobájában, Jani meg felmehetne az emeleti kisszobába. Mit szólsz?
Bólintok.
– Ja, ez nem is jó, mert az emeleti kisszobába nincs fűtés, tudod kilukadt a radiátor, és lekapcsoltuk, amíg meg nem javítják. Szerinted, most mit csináljunk?
– Hát szerintem…
– Tudom már! Krisztiéktől kérünk egy matracot, aztán bátyát egyszerűen berakjuk Jani mellé. Egy éjszakát kibírnak együtt, nem?
– De, biztos kibírják…
– Azt viszont nem tudom, honnan szerzünk tortát, mert a sarki cukrászda olcsó, de silány. Esztiék is ott vettek egy tortát a múltkor, de meg is bánták, mert teljesen íztelen volt. Ha viszont messzebbről hoznánk, az időbe telik, viszont ebből van a legkevesebb. Mi legyen most?
– Szerintem…
– Valahogy Kozárból kéne hozni a tortát, mert az még viszonylag közel van, és van ott egy remek cukrászda, Magdiék is mindig dicsérik. Ez jó, nem?
Bólintok.
– Csak ugye az a baj, hogy pénteken te egész nap nem leszel itthon, nem tudsz átvinni Kozárba, biciklivel meg macera… Hogy legyen ez?
– Szerintem…
– Tudom már! Gabi úgyis átmegy Kozárba péntek reggel. Az anyjához visz valamit. Megkérem, hogy vigyen át engem is. Azt mondta, hogy csak félórát lesz ott, így vissza is tud hozni… Ha hazaérünk, fel is hívom.
Hümmögök.
– Csak még az a kérdés, hogy Erzsi nénédék hogyan tudnak eljönni hozzánk Kiskunfélegyházáról? Tudod, most van az a vágányzár Pusztaszabolcs és Dombóvár között. Vonattal jönnének, de nem szívesen utaznának pótló buszokon. Épp most olvastak egy esetet, hogy az egyik pótló busz eltévedt valahol a Dunántúlon, a vonat meg nélkülük indult tovább. Most ettől paráznak. Van olyan lehetőség, hogy vonattal jöjjenek, de úgy, hogy ne menjenek fel Pestre?
– Hát… szerintem…
– Na, várjál, ha valahogy eljutnának Bajára, onnan már jön vonat, nem?
– Hát, szerintem…
– Na, várjál, mindjárt megnézem a neten. Igen, igen, van egy gyors Bajáig, ott átszállnak egy személyre és máris itt vannak. Hát ez remek, ugye?
– Príma – mondom, miközben rákanyarodok az autófeljárónkra. A feleségem kiszáll a kocsiból, de mielőtt becsukná az ajtót, mosolyogva visszahajol.
– Végül is, jól megbeszéltük a hétvégét, nem?
– Szerintem is…

*Első közlés

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük