Székely-Máté László versei

Egyszerű

Néhány percet kunyerál a reggel.
Gyűrött paplant húz az álmos éj.
Csepegő ködöktől vén az ember.
Eltűnik a sápadt holdkaréj.

Néhány órát kér a büszke semmi.
Kávéba fúlt még egy sötét nyár.
Miért kell a száraz ételt enni?
Morzsák helyett zsíros este vár?

Néhány napot kér a tompa Karma.
Átölel egy láthatatlan fény.
Szerelmes, és még többet akarna,
csókja őszinte, de túl kemény.

Néhány évet kér a pajkos játék.
Sebet foltoz kopott, görbe tű.
Bélyeg lesz a múlt, örökre rád ég.
Maradj fekve, így lesz egyszerű.

*

Birella utca

Hol vagy, ha leválik a festék?
Hol vagy, ha elolvad a hó?
Hol vagy, mint bevésődött emlék?
Hol van, ki mindig várható?

Nem kell egy szertefoszló ember.
Nem kell az omladozó ház.
Látod, a mentőövem sem kell.
Nincs már, ki testünkre vigyáz.

Ingó a megingathatatlan.
Biztos egy bizonytalan kéz.
Szél fúj a kietlen szabadban,
imád csak szellemet idéz.

Hol áll a betöltetlen cella?
Kit véd egy fegyvertelen őr?
Kormos a tisztátlan gyehenna,
szaladj a végzeted elől.

Arcod, mint megtestesült árnyék.
Száraz, egy sivatagi tó.
Aludj, vagy zongorádon játssz még,
megvár az ártatlan bitó.

*

Kakaó

Üres tárral váró emlék.
Vaktöltényes képzelet.
Adósságát elengedték,
mások miatt vétkezett.

Teli szájjal nem szól ének.
Farkas helyett eb is jó.
Árokparton vén vitézek
iszákjában kakaó.

Harctéren hamvas pipacs nő.
Meséket irkál egy toll.
Bújócskázunk. Nem jössz elő,
mégis itt vagy valahol.

* Első közlés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük