Szentjánosi Csaba: Flóri – Kálmi

Amikor a tesók
összetalálkoznak a szülői házban,
és az ember csak azt érzi, hogy boldog
és nem számít semmi….
mert ezek azok a kivételes pillanatok,
amikor a sok gond, szenvedés, baj
között is…megérinti az embert
a gyerekeitől kapott áldás,
amikor….amikor nem csak a gyermek
születésének öröme,
hanem a 30 felé-fölé járó
lányomnak – fiamnak a megszületését is
látom,
mert elfelejtünk boldognak lenni,
pedig minden perc egy új születés!!!!!
Rájuk nézek, és ez,,,, a föld, a világegyetem
megszűnésével sem ér véget,
ezt hozta el Jézus nekünk…nekem Flórit-Kálmit
és párjaikat!
Mert hogyan lehet halhatatlan, végtelen az,
aki,ami nem volt véges, halandó
(“Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanúl.” J.A.),
szóval, csak elég ennyi, hogy itthon vannak egy kicsit,
hogy ránk néznek….ahogy annak idején elég volt,
hogy leheveredtünk a szőnyegre és játszottunk,
ők az én valóságaim!
Ez a kép mindig útbaigazít majd, ha 1000,
1000000 ezer év múlva bárhol leszek,
tudom, hogy folyóm – mindig az ő
tengerükbe folyik…

*Első közlés