Egy napon lefekszem kertem közepére
hagyom, nőjjenek a fák, sokasodjanak a gyomok,
túlérett gyümölcsök illatára masírozzanak hangyacsapatok,
merészkedjenek elő izgatott pelék, bundájukat fényesítve,
paradicsomtövek, muskátli levelek illatára
rajzolják be csigák a kertet
lepjék el a rózsát, liliomot, levendulát,
szitakötők, méhek, katicák ,
üljenek terített asztalhoz s üzenem,
hagyjanak helyet a félős kis gyíknak a napon,
vackukból majd nappal is elődöcögnek
süncsaládok, vadászni tanítva kölykeiket
és én majd hagyom, hogy alkonyatkor
beszélgessenek a fák a bokrokkal
s lombhajukba csokrot kössenek virágaikból.
©Sarolta Gyoker: Szívem, szívem
Csodaszép! Én magam is ott feküdtem a kertben és tátott szájjal csodáltam az élet zsibongását.
Köszönöm Magdika !