Szuhay-Havas Marianna versei

Nem mindegy

Milyen csendbe milyen zaj szitál?
Egy tekintet hova ráncigál?
Meddig jó még ez a testkabát?
Hogy indulunk, mi van odaát?

Mi lehet mi jobbá alakít?
Tudunk-e már erről valamit?
Ránk illenek-e a vágyaink?
Szétfújhatják-e az álmaink?

Jól látjuk-e azt, hogy kik vagyunk?
Megbecsüljük-e mindig magunk?
Méreg vagy gyógyír jut a sebbe?
Méltók leszünk a jobbra, szebbre?

*

Sodródás

elhajolt alak
sóhajtó terek
tárt karjaid közt
keresztül megyek
a gyors tavaszon
a lassú őszön
hideg-melegen
már nem is győzöm
a lendület visz
fognak a szavak
lassan halkulok
ahogy tartalak
homály nő közénk
csipkéi falak
érzem szövetét
felejtésanyag.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük