NÉZŐPONT November másodika van. Ma még mindenki halottakról ír. Az előbb gyalogoltam haza a sárga lombú ginkgo fa alatt kutyámmal, a Breuer Marcell sétányon. Csodálkozva néztem azt a huszonvalahány éves vak lányt, fehér bottal az úttesten, milyen rutinosan megy át a kollégiumtól a Penny-ig. * NƏM ALKATI KÉRDÉS Amikor várniTovább…

vehetett volna fehér kenyeret tömlős májast vagy amit két héttel ezelőtt azt a szaftos konzervet amin kövér szakács harcsabajuszú a dohány elég egy estére rúzsos dekkek hideg park borra költ ha iszik majdnem olyan mintha hirtelen jó idő lenne ami lassan felfűt zsibbasztva terjed szét egyre lejjebb először fejben dőlTovább…

MAYBE Nem tanultam meg a felejtés képességét, vagy ha igen akkor nem emlékszem. Nem vagy itt, de mintha mégis, mint himbálózó vállfák a hirtelen nyitva maradt ruhásszekrényben. Kipakolt fiókban pók rohangál, nyikorgó bútoron poros ujjnyomok. Az egyetlen fokföldi ibolya ami még túlélt kettőnket is, lassan haldoklik a kávéillat nélküli reggelekTovább…

Az Ácsék házában találkoztunk először, hangos ünnepi parti volt, langyos május. Egész ott töltött idő alatt hozzád indultam, mégis valami mindig elém állt, ember, asztal, szék, gyávaság, zivatar. –Nyár Akkor pont jó volt hozzánk az idő, világos estén, nyár születőben, érezni lehetett az akác émelyítő illatát. Nagyjából százhúsz szempár figyelt,Tovább…

volna, de megint szembejött, piszkos arcú nincstelen szerda délután. Léptei alatt nyári utcapor, szatyraiban múlt lötyög, pár liter jövő, száz hónap nadrágján zsíros hajnalok. Száradt ráncaiban szürke ősz, fák hajában szűrt tavasz, szemeiben meztelen vitorláshalak. Kint töltött éjszakán így húztak el nyarak utakon egymás után piszkos légkörön. Forgalom ordított virrasztóTovább…

TORTUGA Egy kőteknős szerenádja felveri a város porhullámait. Földre hullanak az angyalok összetörten fekszenek, de ő csak marad s majd lassan tovább mászik. * SZEMETEK szűkmarkúan mér az est tenyerem felfelé tartom, jéghideg testem föld s takaróm búzatáblák, a kevés csillag kitüntetésként fityeg, kukásautó zaja eszembe juttatja, hogy itt maradt,Tovább…

attól hogy a május gyilkos és belevirágzik szívedbe nem vagy soha egyedül viking külsejű angyalok tartják a föld ős oszlopait talpaid alatt bár a hegyek még föléd nőnek s lábaik a puszta rojtos szőnyegén kiáltásod mint millió madár fölreppen és utazik a kék színű ólomüvegen hol betekint az Öregkorú ésTovább…

hajnali eső tapsol csendes tócsák íriszén lassan égre néz s tükröt tart elénk ha holnap a háború tényleg véget ér, akkor, hogy fogjuk látni egymás tekintetét, hogy köszönünk romok felett, hol találkozunk a leomlott hidak helyett, a minden semmivé válhat, vagy bábeli magaslatig, de bárhogy is esik, majd maradjunk csendbenTovább…

az egyetlen az egyetlen út hozzád a várakozás az egyetlen értelmes nyelv a csend az egyetlen kapcsolat a távolság a láthatatlanság nem akadály * az ing volt nagy az ing volt nagy, vagy az ember összement kalapja alatt két szeme elveszett egy óriás szatyor benne minden lényeges mit az utcánTovább…

emlékszem padon ült egyedül és úgy havazott mintha az Északi-sark épp mellkasába költözött volna esett az elhagyott városligetre és akarta, hogy hulljon, szakadjon szüntelen, hogy a hó eltemesse örökre, vagy legalábbis míg sarjad az olvasztó tavasz felette írta a kristály alakú verseket melyek sapkájára, kabátjára, és mindent temetve ráestek moccant,Tovább…