Spaghetti alla bolognese con polpette di carne villán húsgombóccal ejt úgy rabul s a tészta vad kígyót csavar körém, ő a rém az ész vérvörös ködén lelkem tányéron, fejem szószba hull mint ménkű derült égből elárul, csömörtől kiguvadó szemgolyóm, s egy labda sok, e tál lett gyilkosom az asztalnál kiTovább…

még dajkáltam a csendet hálával telt ölembe s fölém hajolva egy lett gyermeke és öregje a vasbeton reggelnek az elefántok talpaival taposott esteknek rozsdás műholdak hamvában a szakállas reggel rózsaszínre festett ahogy álltam a hóban bal zoknim feslett s lábujjam nevettem de levettem végleg arcom a szomorúságról és csak pirosTovább…

Egy centi Láttam valahol az arcodat, csak nem ragyogtál ennyire, s vörösre festett az alkonyat szerelemtől épp egy centire. * Kilenc milliméter A torkolattűz úgy ragyogott, mint a város szürke egét hasító gyilkos hajnal, megölve egy lövéssel az éjt, elszökve reménytelen szavakkal.    

Ír a fán a levelek világoszöld erein a földre hullott gyümölcsök illatán kábultan táncol üzen a fénynek harmatcseppekbe gyűjti csendes sóhaját ezüsttel borítja s lassan perzseli mély feketére ha majd túl megy a kerítésen visszamosolyog s a vállára vett tarisznyájából kristálytiszta csókot dob.

Még nevetve rám néztél mielőtt a felhőkbe léptél könnyedén s éreztem vállamon nyugtató nyomát mindenható tenyerednek, hálából szőtt ruhám helye vércseppeidnek s tengernyi könnyed bennem sziklát repesztett. Utat hagytál szűket és néha durvát örök rabigát gyönyörűt de nem érzem súlyát. Nevetve rám néztél mikor láttad kosaramban a kenyérmorzsát s aTovább…

  A tegnapok ladikja úgy úszott el, hogy nem bántam csak álltam a parton egy nagy fűzfa alatt üres kezekkel. Mert mindent benne hagytam nem tartottam magamban semmit sem. S a pillanat az időt úgy térbe hajlította, hogy hirtelen átlapozott és csenddé lett emléke. Számolatlan lépcsők hoztak ropogó térdeken, vagyTovább…