Mikor hajóm szélvihartól űzve a jeges tenger közepéig ért, mint kifulladt kopó vadászat végén orrát magasra tartva jégtáblának dőlt. A fedélzeten már csak én maradtam, sok volt útközben az ember veszteség, behúzódva a rakodótér sötét fülkéibe még melegen tartott a trópusi vér. Lehelet pára a sűrű deszkák alatt, csapóajtón túlTovább…
fülledt nyárestébe lök bennünket a kisváros lassú agóniára ítélt állomásának pöcegödör szagú levegője balkán-szindróma lepukkant peron ótvaros padokkal a jegypénztár egy hónapja örökre bezárt jegyváltás a vonaton hirdeti egy foszladozó fecni nem ismerjük a járást így túl korán érkezünk az utolsó szombat esti vonatra várunk ketten vagyunk csupán te nemTovább…
Az út vége Jócskán besötétedett már, mire felnyitotta szemét. Álmosan tekintett ki a kocsi ablakán, s abból a kevésből, amit látott a környező feketeségből, úgy ítélte, még mindig a kietlen vidéken haladnak. Kaktuszok és kígyók között. Megborzongott, mert felötlött benne, mennyire írtózik a kígyóktól. Oldalvást fordulva Gyulára nézett. Micsoda név!Tovább…