Szobrok a letenyei parkban Fenyők állnak vigyázzban, akác integet, mely roskatag. Köztük e pad egy csöndes kis sziget.Ágat himbál a szél. Felettem leng, mint súlytalan kötél.Ki megdicsér, ki nem, egyképp lendíti tovább életem. * Barnálló, fülledt későnyári este. Állnak a szobrok mereven, feszengve. Már nem kereshetnek padot, helyet, kit fábaTovább…