Minél régebben nézek a tükörbe, annál kevésbé ismerem,ki onnan rám visszanéz már valahonnan, ahova tart eltündökölve. Szemében rémület, tévedt igézet, mögötte fogynak, rebbennek a tárgyak s mind olyan, mint valami vázlat, ezüstbe merített szirének. Az idő áttetsző , felejt a csöndben, a mélyén visz valaki egy keresztet, talán az,akiTovább…