Felnőtt csak akkor lesz a férfi, ha nem ringató anyja vagy, de akkor tűrd is, ha bajodban ha menni kell, magadra hagy. Oltalom? Erő? Hősiesség? Ha követelik: csak szerep. Ne várd el, s akkor megkapod majd. A férfi nem örök gyerek. Felnőtt csak akkor lesz a nő, ha nem félTovább…

(Fellebbezésem margójára) Ha Teng a lélek éjről éjre, ha minden ébredés csoda, ha holt hitek hazug reménye nem mar sebet belé soha, úgy szabad lesz a Loges fia. Ki én volnék az ég alatt: egy hárompontos, csúf hiba. De pofámon nem lesz lakat. Én üvöltök a börtönökből, én gyóntatom aTovább…

Nem volt sanszom a röpke búcsúcsókra, Anyám, Te úgyse ismersz rám, szegény. A macskakő a szívemig dobolta, hogy más kelt útra, más indult, nem én. Egy lépés volt, hogy elfogytak a házak, a templom és a címeres lebuj, a kocsmák aznap rám hiába vártak: Emlékük rongyos, nyűtt cipőmre hull. ATovább…

Légy írástudó vaksi szolga, ki szakállába dörmögi, hogy nincs-hatalmát megtapossa egy esztelen sehonnai. Vagy királynak gúnyolja ki pofád az Égi Megláncoltat! Légy kardos, lándzsás római, kinek hóhérok parancsolnak! Lehetsz Pilátus tiszta kézzel, hogy bámulhasd a köldököd, vagy júdásként bolyongd az éjjelt, mi harminc ezüstöt köpött! Fenn angyalok, lenn ördögök. ATovább…

Emlékszel még a görbe lábú Télre, ki megtaposta vézna horpaszunk? Hogy csorgó nyálunk gyémánttá igézte? S csodák csodája, mégis itt vagyunk. Nem húz örvet bolhás nyakunkra senki, míg rohadt hússá nem lapít az Úr, hisz megtanultunk morgással felelni, örök időkre, jaj, gazdátlanul. Emlékszel még a kis koldusfiúra? Pofánk elé egyTovább…

Bolond Laci balladája Állj meg egy percre, püspökváros, ne folyj tovább, te nagy folyó, emeld a fröccsöt áldomáshoz, bukott diák és naplopó! A vége egy, bár száz a szó: a júliusi ég alatt Bolond Laci, a csavargó, egy bőrkabátban elrohadt. Aszongyák vérzés vitte messze, veres lőn, mint az alkonyat, negyvenkétTovább…

Istenem, bár én nem hiszek tebenned, nélküled,lásd, mégis árva vagyok, mert a bűnben is általad teremtett. Jóságodért én feltételt szabok, miközben meghallgatásért esengek, Tudom, te magad alkotod a rendet, mit nem látunk át mi ,lelki vakok, szívedbe mégis nyissál ablakot, mert belefulladunk mind-mind a szennybe, amelynek habjait felgyúlni hagyod, fogaddTovább…

Villon-inspirációk – részletek – Ballada az örök életről Daloltam én a múló szerelemről, s rímbe zártam a kolduló magányt. Szavamra kélt a csontos temetőből a legutolsó, férgek járta tánc. Hogy karjaimról lehullott a lánc, őrültek álmán csónakázhatok. Bár messze űzött vérszutykos hazám, míg él a dal: voltam, leszek, vagyok. HányTovább…

Arany János balladáinak világáról „Arany János a magyar szellemi élet sugárzási központja” (Szerb Antal) Arany János művei kapcsán sajnálhatjuk csak igazán, hogy kis nemzet vagyunk, és nyelvünk elszigetelt. Költészete nem jutott el az európai kultúrkörbe, nem kapcsolódott be a világirodalom vérkeringésébe, nem derült ki a széles nyilvánosság számára földrészünkön sem,Tovább…

Ugyanaz másként – Villon ciklus Egy gondtalan nap hogyha erre tévedsz, és barát vagy, kit régről ismerünk, vagy kósza vándor, s holttestünkre révedsz, nem úri “sárm” ha gúnyolódsz velünk, itt lógunk hárman, szélcibált-pörögve, szemünk fényét a holló rég kivájta, és úgy köröz fölöttünk körbe-körbe, mint az ördög sötét glóriája. HordónyiTovább…