Napok óta esik, nyirkos és hideg lett a város. Az emberek ismét tolakodnak munkába menet, attól fontosnak érzik magukat. Nagy döntések feszülnek a villamos párás ablakához. Belélegzem az oxigénhiányos levegőt. Az üvegen lefutó kondenzvíz rácsain keresztül bámulom az autókat, míg az Ősz szirénázva száguld vegig a Körúton. Ha tudnék félrehúzódnékTovább…

Van ez a reggel Van tej is Van ez a vonzás Vagy Te is Van ez a kérdés Válasz a szemed a szád Olyan hatalmas és kicsi a Világ *Első közlés

Haza felé Paul észrevette formás, hosszú lábaimat. Paul fekete fiú, nem beszél magyarul, de ért a nők nyelvén. Mellém szegődött és a második sarkon már szerelmet vallott, amiből szinte egy szót se értettem, csak azt, hogy nekem van a legszebb mosolyom és szemem kerek e világon, vagy legalább is aTovább…

Szerelmünk könyvének pergő lapjai tintába zárt betűillatot lehelnek arcomra, és ahogy tiszta lélekkel homlokom neveletlen hajtincseibe fúlnak, megidézik remegő ujjaidnak bőrömön elhaló, finom érintését. Rövid a gyász, mert türelmetlen vágyaink ősi, pajzán rézkarcokat nyomnak a szűz papírlapokra, s mint fehér lepedő mély ráncaiból a por, kimondatlan gondolataink hátsózsebeiből úgy rebbennekTovább…

Kővel zsebemben Folyton megbotlok benned, hiába koptattalak kerekre, hosszú évek alatt, mint egy követ. Mélyen a ruhámba rejtelek magam elől, pedig, ha megtalálnálak, talán már eldobni sem tudnálak. Bal oldalamra sántítok miattad, lehúzod a zsebem. Nehéz terheddel a sivatagban nagy köröket járok. Már ismerős minden bucka és oázis. A karavánokTovább…

Émelyeg a kora reggel, szembeforgok életemmel. Elkap, szétszór, nyakam szegem, fennakadok rozsdás szegen. Futnék egyre, kilőtt szarvas, felettem az ég hatalmas. Elgáncsol fanyar káprázat. Senki nem szólt rám, vigyázzak! Kitárul a menny kapuja, arany köpenybe burkolja ember testem, vézna, szurok. Levert térdemre borulok.

Derekamat, nem a kezem kaptad el késő délután. Úgy csókoltál, összekoccant fogunk és nyelvembe haraptál. Haraptad a nyelvem és a szám, közben gyűrted a ruhám, hiába vasaltam egész délután. Pár hajszál az ujjaid közt maradt, és kigombolódott végül a ruhám. Jobbnak láttam levenni, már úgyis összegyűrte a délután.

Mikor hajóm szélvihartól űzve a jeges tenger közepéig ért, mint kifulladt kopó vadászat végén orrát magasra tartva jégtáblának dőlt. A fedélzeten már csak én maradtam, sok volt útközben az ember veszteség, behúzódva a rakodótér sötét fülkéibe még melegen tartott a trópusi vér. Lehelet pára a sűrű deszkák alatt, csapóajtón túlTovább…

Mi marad Mindenkinek szíve vágya, nyomot hagyni e világban, zord történelem folyamában árnyékot vetni a ma falára. Alkotni valami maradandót, sokaknak lelkébe hatolót, verset, dalt vagy csak egy szót, bánatos szívnek vigasztalót. Maradni emlék, egy szép kép, hang, mi fülekben cseng még, hűs érintés, mit visszavágynak, forrása lenni hű imának.Tovább…

Ki versében rejlő hű szavakkal, ki ecsettel, varázsos szén darabbal, ki dobbanó szíve tiszta énekével, ki hegedűből előcsalt víg zenével: Hirdesse! Hogy értse meg minden érző lelkű ember, érte virrad fel holnap is a zsenge reggel, érte ül a pacsirta a kerti faágra, s adja a világnak dalával tudtára, hogyTovább…