Elmúlt a nyár… az ősi tüzek árván kihunytak. Rég csak hamut hord a szél. A hajam, látod, kendermagos tőle, s a szemem alján apró szarkaláb. – Hol vagy te, láng, s voltál-e, mint ma érzem? Vagy csak parázs, egy szikra volt csupán, vagy csak egy árva szentjánosbogár, mi máglyaként lobogTovább…

Jeges A tó jegén végigkarcol, csúszik a ködkabátú szél, a felhőkbe belemarkol, megdermedt jégcsapon zenél, nap is hiába csitítja, szalad, rohan, nem néz körül, a dombokról le, sikítva, fagyos hófelhő hengerül, leroskad az ég tövébe, a télnek kemény súlya van, a szikrázó hó ölében, ágak hajlongnak lombtalan. * Pillanathalom CsakTovább…