Kóda Mikor már az arckontúrok is oda, Eljön az ideje a régi rajongóknak. Ők csak erre vártak. Gyenge ragadozónak haldokló préda. Szánalmasan büszkék, Jogosan boldogtalanok. Ez már nem ő, Ez már nem az. Mégis körülhordozzák, Mint a véres kardot. Kitűzik mellükre, Halott pillangó papír rovardobozba. A szépség pedig nem hagyjaTovább…

Bizalom Pattanjatok hátamra, elbírom terhetek Hisz nem vagytok túl nagy termetek Cipellek, hordozlak titeket Hogy elérjétek áhított egetek Fel a felhők fölé! Oda! Isten felé! Hisz oda vágyódtok ti Mind Urak akartok lenni Hát hordozlak titeket Csak kapaszkodjatok… Mint szalma szélébe az apró verebek Csak fohászkodjatok… De mi lesz veletek,Tovább…