Van egy csendem. Kis fiolában őrzöm. Szükség esetére. Sokszor éreztem már, hogy itt az idő elővenni, de mindannyiszor visszariadtam a gondolattól. Mi van, ha korai még? Nagy kincs ez, hátha adódik fontosabb alkalom, nagyobb szükség. Az se mindegy, ki van jelen, amikor megnyitom a csöpp tartót. Talán van, akit megijeszt.Tovább…

Írhatnék csókról, szívről, a halálról is szépen, Családról, Istenről, Hazáról. Csak éppen Úgy érezném, egy aranyból metszett szögmérőt Kell használnom, ha dolgozom egy tájképen. Sokszor sok a rímképlet, a smúz és a ritmika, de Néha a kötött kíséretnél vonzóbb az aritmia, Hiszen ezeket úgyis elcsépelték százszor, ahogy A cséplőgép elcsap egyTovább…

most is csak kapirgáltam az ételt játszottam ahogy szeretek a villa tűhegyeire tűztem a zöld borsószemeket négyet fűztem fel kár hogy nem hosszabb a villa ága fura gyöngysor kissé csálé borsóvégzet csúfondárosan nevettek a répák mint kivégzésen a kárörvendők ők megúszták a szomszédnő hangja felkorbácsolta a rémületet ijedt üvöltése félelmetesebbTovább…