Tárt ölelésed poklok kapuja, hívogatón a tűzbe taszítja fejem. Édesen ég, füstje bájos táncba kezd, vígan száll az éj zord köpenyén. Esti mesét sző boldog illatú pernye, örökre lecsukódik szemed, ha hallgatod. Megjött az álom, ahogy karod összefonódott nyakamon, ne engedd el többé kicsinyes indokokra hivatkozva. * Villanás volt csakTovább…

Apám meglátogatott teljesen váratlanul, meglepett ugyanis úgy tudtam meghalt. Bejött a lakásba én hellyel kínáltam, anyám nem akarta holtan, se élve látni, a család többi tagja se. Hogy is mehetne, így hiányosan rokonlátogatóba? Én pedig jól tudok csendben hallgatni. Értetlenség látszott rajtam, és döbbenet, kényelmetlen szűk koporsóját szidta, felhőszakadáskor beázikTovább…

KÖLCSÖNIDŐ Ittam a poharadból, de nem lettem szerelmes – se szerelmes, se okosabb, se boldogabb, se bölcsebb. Mint két kis pióca, olyan a poharad szélén az ajkam nyoma. Nyál, unalom, betegség, förtelem. Na de hogy lesz így férjem? Gardénia-függönyöm? Intellektusom? Szép bőröm? Verseskötetem? Igen, tudom: a saját poharamat még fölTovább…

minden reggel kétszer kelek álmaim támasztom neki a falnak bekeríthetetlen árnyak vigyáznak fejem fölül lázasan csurog a pirkadat másodszor amikorra a vörös ég is megvirrad fény zavarja szemem a test korlátja gyullad ki hófehéren magamat is föl kellene ismerjem mint ágynak döntött létra fekszem harsadnak a fokok a belül gyújtottTovább…

lényegünk akik nem lehettünk legfontosabb amit meg nem tettünk engem is formálnak folyton a kései felismerések földrengései szétválnak az egymásba csúszott emlékek a bennem bujkáló fények között plasztikusabbak a vétkek a senkire sem hasonlító tükörképek csak árnyai idegen utaknak bár ismerőst mutatnak de ez nem igazi – elcserélt – énemTovább…

Egyszer azt hittem, hogy az ég csak azért olyan kék, hogy a semmit jól elrejtse, hogy apránként sejtsem meg, amit a gyerekkor nem mert elém teregetni, hogy a kékség fölött valójában nem vigyáz rám senki. Hogy nincsenek őrzők, se jóságos kezek, kik a legsötétebb pillanatból kiemeljenek. Egy teljes napig hittemTovább…

Egyszer azt hittem, hogy az ég csak azért olyan kék, hogy a semmit jól elrejtse, hogy apránként sejtsem meg, amit a gyerekkor nem mert elém teregetni, hogy a kékség fölött valójában nem vigyáz rám senki. Hogy nincsenek őrzők, se jóságos kezek, kik a legsötétebb pillanatból kiemeljenek. Egy teljes napig hittemTovább…

ott vagy mindörökké – Péli Tamásért ott vagy mindörökké az oroszlán csillagképbe zárva s én tőled jobbra követlek folyton bár sosem érlek el az északi vízöntőképben városom sötét sziluettjéből ébredsz hallgatag látomás mint hajótöröttnek a messzeségben feltűnő megmentő luxushajó örökzöldek életét lezáró befejezetlen szerelem az égből hangtalan csillag hullasz aTovább…