esőtől megrepedt cseresznyékben a kibomló hús friss vére testeden számtalan hajszálér amikből új arcot szőhetsz magadnak te a vadság és szelídség változója kertedbe szivároghatsz a talaj eróziójaként érkező jégeső apró örömeid lemeztelenednek gyöngéden gondolsz elhagyott szobámra börtönt építesz magadnak s azt mondod kezedben tartod az életed majdnem-teljességben mit kezdesz aTovább…