A gyerek közölte, hogy nincs Isten, s mivel így áll a dolog, nem érvényes az sem, hogy szeresd a felebarátodat meg hasonló sületlenségek, ezért aztán ő kizárólag magát szereti, mást szeretni nem is lenne értelme. P.-t leginkább az zavarta az egészben, hogy még csak meg se döbbent. Végighallgatta a makulátlanTovább…

Napok rése, évek torlasza Mintha két rétege volna, S a külső szüntelen beomolna, Mállik a magas kőfal, Peregve tágul, hull magába le, Darabos zokogással Borul rá kettős élete. Szakadatlan ropogás fentről: Jelene vékony sávján áttör Az összes salétromszagú év. Porladó napjai vastag Csomókban lerakódnak és A múlt boltíve beroskad. KezétTovább…

esőillatot mímel valami nálunknál élőbb tavasz lesz megint ahogyan millió éve eddig is tudják a fák nincs olyan mélységi mámor melyből kinevelték volna a bérceket nincs olyan együtt rügyezünk fakadunk sírva-nevetve skarlát ölű anyáink tükre még most is hamvas barack s nem kár semmiért ami volt – vagy lesz .Tovább…

Fodor Ákosnak, odaátra! Fekete kárpit: színház az egész világ – s alig éltél még. * Mert porból lettünk s porrá leszünk a halál sokszorozza életünk. * Ha életet ád embernek – Isten gyónik teremtményének: ennyit tehettem érted – ha épp’ nem a legtöbbet… * Vedd le a kötést – szemünkrőlTovább…

Az elsőt szerettem őszintén, tisztán, a másodikról hittem, hogy bennem ő is, hisz tán. A harmadik volt az első tévedésem, a negyedik tömítés fájó lélekrésen, az ötödik belém mart és én megmérgeztem, a hatodikhoz csak úgy megérkeztem. hatszor szerettem és hatszor haltam, egész életemben magamban nyaraltam. A hetedik. Hit. TemplomaTovább…

– Cudar az élet – jelentette ki halkan Czudarné Durcza Aranka, elmosolyodott, aztán a mélybe vetette magát. A légellenállási együtthatók művészeti késztetésként csoportosultak, a fényes, flitteres, üveggyöngyös szövet megfeszült. – Még mindig gyönyörű és kívánatos az én édes kicsikém – vigyorgott Czudar Béla, amint zuhant felé az asszony, gömbölyű melleihezTovább…

Egyszer azt hittem, hogy az ég csak azért olyan kék, hogy a semmit jól elrejtse, hogy apránként sejtsem meg, amit a gyerekkor nem mert elém teregetni, hogy a kékség fölött valójában nem vigyáz rám senki. Hogy nincsenek őrzők, se jóságos kezek, kik a legsötétebb pillanatból kiemeljenek. Egy teljes napig hittemTovább…

Szerelemcsokor Örömet adni, örömet kapni… Mindig veled, ha tehetném…, szépet adni, ezt szeretném; tested, lelked simogatnám, szívem, lelkem neked adnám. Feléd árad szeretetem, patakból folyó, kiköt a tengeren… Öleljen örökké a csillagbokor, az általam adott szerelemcsokor. * Szeretném Ilcsikének Jó urad lennék, ha engednéd… Én szeretném! Kezed kezembe venném, szádonTovább…

Nyáresti éjben alszik a túlpart: távoli, kéklő ormokba olvadt. Csönd tenyerében hallgat a sóhaj, bíboros álom árnyakra fényt varr. Rendez az Isten vágyat és vétket, összerak vérző törtből – egészet. *Első közlés

Amikor majd elheverek a hűs konyha kövén, március lészen és hajnali három. Csak nekem énekelnek majd a feketerigók, lassul a fák futása a házunk előtt. Végig suhan előttem az élet, minden könnyű lesz és szép. Te leszel az utolsó gondolatom. És bezuhog az ablakon át a tavasz ígérete, és bezuhogTovább…