Éjszakai naplójegyzet Zalán Tibornak A vonagló ősz hideg ölében matatok. Néma, fehér vihogás a köd. A semmi mosolya. Kiterített halott a folyó, fölé hajló fűzfák hajukkal simítják. Isten véres labdát hajít felém, a Holdat. Elkapom, és játszani megyek. * Mellbe szúr Végig az utcán üres borosüveg gurul gurul az éj.Tovább…