A nap átsüt most az agyamon. Fénye melegít, nincsen árnyék. Mosolyt is láthatsz az arcomon, mintha újra köztetek járnék. Öleltetek, visszaöleltem. Kisimult énbennem a lélek. Pár órára boldog lehettem, örültem annak is, hogy élek. Most is simogat ez az emlék. Remélem, hogy sokáig kitart! Dédelgeti öreg szívemet, elhesseget vihart, zivatart.Tovább…

Anyám emlékére nincsenek szavak. Sóhajjá válik, kimondatlan marad minden dal, ima, áhítat. Megreked a könny, ahogy a pillanat, mely elringatta, már semerre nem halad: áll az idő azóta a dermedt ég alatt. Anyám emlékére nincsenek szavak, de mindörökkön a szívemben marad – mint rejtőztem egykor én óvó szíve alatt. AnyámTovább…

…..minden szülinapomon elmentem anyámhoz, térdre borultam előtte, megcsókoltam a kezét, majd lehúztam a harisnyáját s mezítelen lábfejét megérintettem a homlokommal, ahogy azt Indiában szokás, s elrebegtem magamban egy hálaimát, avagy egy átkot, így köszönve meg neki, vagy átkozva el őt, hogy e világra hozott engemet….. …..hülye vagy te édes fiam,Tovább…

számba venni hogy mit jelent hány évet zsúfol össze a Margitsziget a romokból mennyi de mennyi fellegvár nőtt ki amit nem bírtak el a mohos kőszirtek vagy a megrepedt öntözőcsövet amiből szivárványosan szaladt szét a víz bugyiban álltunk alatta és nagyi fölvett egy-két képkockát a talpunkba belefúródott egy kavics aTovább…

kollázs, Bukowski emlékére a kis ember egyszerűen belefáradt a túl nagy szarba a holdfényben vizelt az üres parkoló kellős közepén mert tudta már az őszibarack visítani fog egy szép napon egy szép őszibarack többnyire vérből meg csontból és csonthéjas fájdalomból vagyunk meg visításból és még nem magvaváló az ember azTovább…

Hozzád láncolt csillagok Hozzád láncolt csillagok a verssorok kereszteden kék neonfény pásztáz lassan alszanak el az idegen álmok még a madarak sem zajonganak vizes vertfal a szerelem ódon várba zárt szörnyeteg makulátlan az elrontott vers amit féltesz Te megtisztult eredendő bűn nélküli gyönyörű lélek a riadalmat csak játszani lehet aTovább…

Szabadulva Tekerd nyakadra sárga sálad, zsebre tett kézzel nézd a holdat, amint az életedre sápad, s szívedre szenny-időt vakolnak. Dobd a sötétre dúlt kabátod, ne hűljön át, amibe tartasz, kár volna jónak lenni, látod, ha mindent, semmit se akarhatsz. A cipőid felsorakoztak, szarvakat növesztett a kesztyűd; valami titok arra szoktat,Tovább…

Ötödik osztályos voltam. Késő ősz volt, a levelek többsége már búcsút intve társainak avarrá szenderült. Az osztályterem a második emeleten volt, ablak melletti padomból a külvilágba révedve rendre nagyszerű megfigyeléseket végezhettem. Aznap a megritkult lombú fákon civakodó mátyásmadarak, és kedvenceim, a gallyak, levelek különös együttállásából kirajzolódó figurák csalták el gondolataimatTovább…

Anyámhoz Suttogó áhítat aranyló őszön álmodom veled méz-illatú ölelésedbe burkolózom hófehér falak közt imbolygó árnyad nyomán suttogó áhítat szól; hálaimád értem másokért holt lelkekért bársony ráncaidon időtlen béke pihen igazgyöngy érik örök könnycseppeden tenyereden az érdes kapanyom szelíd völggyé simult halvány arcodon pompás rózsa nyit én küldtem neked s ahogyTovább…

egy kilakoltatás emlékére ma csend vagyok ma utcazaj ma csöpp öröm ma szörnyű baj ma almacsutka kiflibél ma eldobott nya- lókanyél ma roncs vagyok csak kész tragacs ma szélvédőre kent ragacs ma előrántott karszalag egy zebra aki átszalad ma bús vagyok és elesett ma sajnálatos baleset a seb helyén aTovább…