Felégetett út, felszántott mező az eltűnt, de mélyen létező fény színeket keres, ragyog. Csendhálódba ragadt rovar vagyok. A Tisza parton állok csendesen, mit más nem lát, most is azt lesem, hogy árnyékod délcegen oson, át a hajnali szellemvároson. Az utcák, parkok, kocsmák és terek, mind konganak, ismeretlenek, s hiába zúgTovább…

Törtfény Valahogy belém bújtál. Poros polcokat törölve le a kulcsra zárt ajtók mögött. Bennem most nem a rend bujkál, a magány, s tán a féltés pöröl vele, minden sötét, a fény törött. Minden sötét, a fény törött poharak üvegfalán szalad, csak az ürességet világítva meg. Szemeim körül, mint gabonakörök, egyreTovább…