„Utánam nézel, és nem tudod, mit látsz.” (F. Dürrenmatt: A vak) Ő délutánok függőágyán álomittasan ringatózva mormol valamit birtokba venni a sötétséget tárgyakkal birkózni nap-nap után legyőzetni    megsemmisülni A bútorokba testszagú homály evődik behúzott függönyök pisszegése köröskörül áttetsző celluloidmagány ujjbegyén mint Braille-írásban a kezdőbetűk fennakadnak tündöklõ évszakok a gyermekkor hányszorTovább…