Rekviem Tündér keresztanyám fölöttünk lebegett, bár ortopéd cipőt viselt és járókeretet. Tündér keresztapám csontos, inas kezén hordott szívének verését mindig éreztem én. Szilárdságuk acél volt és szavuk nehéz, de minden méznél édesebb, s hátrált tőlük a félsz. Tündér volt mindkettő, egy más világban hitt, s e földi létből legtöbb jótTovább…

A mutató pici remegések sorozatával lassan megállt. Szelíd rándulást éreztem, de Gron már nyitotta is a kabin tetejét. Szépen gondozott ligetet láttam, elszórt facso-portokkal, a hajnali derengés már napsugaraknak kezdte átadni helyét ezen a késő nyári napon, a virágágyások intenzív illata erőre kapott. A közeli lovarda paripáinak nyihogására kopók izgatottTovább…

Robert Burns: Szívem a Felföldé Felföld, áldjon Isten, a szívemben égsz, itt bátrak születnek, a skót oly merész; Akármerre jártam, sors bárhogy forog, Hegy-völgyedet Felföld, szeretni fogom. A szívem az nincs itt, a síkon időz, A szívem vadászik, mert dús ott az őz, mert dús ott a s z aTovább…

Egyszem árva ül a bálba’, érik az ő balladája, hosszú terem széksorába’ ül a bálba’ szegény árva legény, vad nők karéjába’; óh, irgalom atyja, vége! hej, nyugdíjas nők körébe vetette nyugtalan vére… Műfogsorát csattogtatva indul rohamra a falka; egyik borát kínálgatja, más zakót igazgat rajta. Szempilláját rezegtetve süteményt négy hölgyTovább…

Nem árnyas ciprus, büszke rózsák hajolnak díszes sírja fölé. Köztemetőben hantolták el ingyen elföldelt társak közé. Elhadart-e pap egy gyors imát, vagy kenet nélkül indult útra, talán kapott egy fa névtáblát vagy talán nem; senki sem tudja. Nem fehér ágyban, párnák között, szerettei körében érte a halál; magas tűzfalakkal háromTovább…

Szeretnek engem az istenek Szeretnek engem az istenek, harmatcsepp életem ring, lebeg, virágpor ízű perc-ékszerek, fű zöldje, víz gyöngye élvezet. Kék-lila akácok illata körüldong, ha jön az éjszaka, az élet is néha szép kerek… Szeretnek engem az istenek. Rám hullnak a tejes-kék egek, örvendeztetnek a részletek, búbánat felhőmből elpereg, sosemTovább…

Zöldül a zsenge búza-határ, arra kaszás még hálni se jár, ám alig sarjad, máris a varjak szürke subája vigyázta az út. Messzi rögökre szálldos a nyár, kíséri vándor fecske dal-ár, ördögszekéren céda remények kötnek talpára útilaput. Hull a virágszirom, mind elalél, csendesedő ütemet ver a vér, léted a játszma, parázsonTovább…