A vonat füstje csíkot húz a völgyre, szemembe száll, mar egy könnycsepp. Tekinteted a zsebemben hordom, örök emlék ez, egy összegyűrt fénykép. Már kezdenek elfogyni a lámpák, a vonat csak rohan tovább, egyre messzebb visz tőled, megöl a távolság. Nem tudtam, hogy találkozunk még, az állomáson egymással szemben, tágra nyíltTovább…

jeges vihar tomboló szél mondja az időjós ez várható ma anyák napjára talán mert a gyermeki szeretet az anyaszív viharkabátja lehet van rajta néhány folt évek alatt semmit se vékonyodott zsebeibe még mindig belefér az égbolt. * először mindig a kertben a fát három rés definiálja a lombját reggelente szakadTovább…

(Petri Györgynek – koccintásként a túlvilágra) Ott rothadt az a bűzlő szocializmus (persze, ma már tudjuk, mindenki ellenálló volt), a kollektív amnézia beivódott a tapsos, felvonulós ünnepekbe, a törkölybe áztatott tudat paramétereit tekintve megszereztük az egy spiclire jutó alkoholisták világelsőségét – máig kitart ez a siker, tán mindkét esetben –,Tovább…

Olyan közel A szemközti ház hetedik emeletén, olyan közel hozzám, hogy néha azt hiszem, kinyújtott kezemmel megérinthetem, szintén reggel van, ablakok nyílnak, lámpákat fel-majd lekapcsolnak, tükröződik a felkelő Nap fénye az ablaküvegeken. Egy ember felhúzza a redőnyit, nyújtózkodik, majd ráérős mozdulattal öltözködni kezd. Eltűnődöm a látványon: szinte tükörképemet látom, ablakkalitkákbaTovább…

  A tegnapok ladikja úgy úszott el, hogy nem bántam csak álltam a parton egy nagy fűzfa alatt üres kezekkel. Mert mindent benne hagytam nem tartottam magamban semmit sem. S a pillanat az időt úgy térbe hajlította, hogy hirtelen átlapozott és csenddé lett emléke. Számolatlan lépcsők hoztak ropogó térdeken, vagyTovább…