A lombok között szél zihál és tépett szárnyú angyalok reszketve súgnak új imákat: – Törvényt Urunk! Törvényt, erőt, hogy lerázhassuk unt igánkat! a lombok között szél zihál, a porban rongy plakátok úsznak, jajong már, ki tévútra tévedt, bocsánatáért esd az Úrnak: – Látod Urunk, velünk kiszúrtak. a lombok között szélTovább…

A lombok között szél zihál a lombok között szél zihál és tépett szárnyú angyalok reszketve súgnak új imákat: – Törvényt Urunk! Törvényt, erőt, hogy lerázhassuk unt igánkat! a lombok között szél zihál, a porban rongy plakátok úsznak, jajong már, ki tévútra tévedt, bocsánatáért esd az Úrnak: – Látod Urunk, velünkTovább…

Volt, nincs Már nem számít, akármi volt. A bánat csak parányi folt, lassan kimossa az idő. A rettenet csupán e semmi, hogy sem gyűlölni, sem szeretni bennem már nincs többé erő. Csak nézek: úgy, mint egy szobor, mely mellett zöldell pár bokor, s csodálkozik, hogy fű, fa nő… Mert voltTovább…

Elmúlt a nyár… az ősi tüzek árván kihunytak. Rég csak hamut hord a szél. A hajam, látod, kendermagos tőle, s a szemem alján apró szarkaláb. – Hol vagy te, láng, s voltál-e, mint ma érzem? Vagy csak parázs, egy szikra volt csupán, vagy csak egy árva szentjánosbogár, mi máglyaként lobogTovább…

Szobrok a letenyei parkban Fenyők állnak vigyázzban, akác integet, mely roskatag. Köztük e pad egy csöndes kis sziget.Ágat himbál a szél. Felettem leng, mint súlytalan kötél.Ki megdicsér, ki nem, egyképp lendíti tovább életem. * Barnálló, fülledt későnyári este. Állnak a szobrok mereven, feszengve. Már nem kereshetnek padot, helyet, kit fábaTovább…

Álmomban egy nagy teremben álarcosbál volt. Bementem. Táncra kértek, s úgy pörögtem, elszédültek körülöttem. Pezsgő pukkan, dől a habja, épeszű ezt ki nem hagyja! Éjfélkor már csárdás járja… Ki muzsikál? Zoltán Mága! A csodáknak egyszer vége, hajnalcsillag jön az égre. Hajnalodik, de nem bánom. (Én csak aludtam az ágyon).Tovább…

Az ártatlanság kora Egy este azzal jött hozzák a Gyurka, hogy a padláson rést lehet csinálni a tetőcserepek között. Onnan a szomszéd kertmozira látni. Ezután a sötétben estről-estre fellopakodtunk a rozoga lépcsőn, s a nyíláson át szívdobogva néztük, mi megy ott lenn a vásznon. Forró arca az arcomhoz simult, hogyTovább…