A hegyeim… A hegyeim pompás fekete mének… Szelek kantárján rugaszkodnak szélnek, Sarkallja őket füttyös éjszaka. A gyorsvonat most fényt villant a tájra. Feltűrt gallérú bő ballonkabátban a gondolat vacogva fut haza. A hegyeim pompás fekete mének, nekirohannak nyerítve az éjnek, patájuk zúzza félelmem jegét. Ablaknyi fényben lábujjhegyen állva, gyermekkorom dalaitTovább…

Úgy kell nekünk Úgy kell nekünk a gravitáció mint éhségünket betöltő kenyér a józanság hogy újra összezúzzon ebnek a póráz lepkének tenyér kavicsnak tó selyemszalag a blúzon kulcsra zárt  szombat kettétört idő innen a csend két térfél a világ úgy kell nekünk hogy a föld visszahúzzon ahogy az égnek kellenekTovább…

Üres Üres a keresztfa csend van mindenütt kiadó egy deszka a magány szíven üt elfehérült szánkon tátott döbbenet árva parolánkon lyukas tenyered üres a keresztfa hiányzol nagyon lecsöpögő gyertya hűl az asztalon kakasszólamokra jön a virradat üres a keresztfa próbáld ki magad * Portré (anyám fiatal arcképe alá) Látom aztTovább…

nem vagyok elég a sorsnak a földnek is fájok uzsorással és adóssal kólótáncot járok körbe-körbe egyre ropjuk élete halálra amit holnapra halasztunk rábukik a mára * véred zuhogása dobhártyámat mossa szíved dobogása mellkasom tapossa két kezed bilincse feltöri a vállam add hogy konok táncod mindhalálig járjam * fehér az aTovább…

Ráolvasó Szemfehérje körömholdja kötésünk a halál oldja fehér gyolcs a szívünk táján két láncolt rab törött gályán hajlott kévénk őrli malom szorítja szent fogadalom lazítanám de nem lehet eloldanád a kötelet egyik földön másik égben fehér gyászban feketében egyik földben másik még nem hitük csak az üdvösségben gyönggyé fordult szemfehérjeTovább…

A mindenség övén Komótos csendek ölelnek körül mint karosszék a felpuhult világ csak létezel bele a semmibe az ablakon burjánzó jégvirág mint kulcscsomó a mindenség övén úgy kalimpálsz te rozsdás  vasdarab s ha lelked bezárt ajtókba talál a rézkilincs a húsodba harap és feltárul a fagyos gépezet a kerekek azTovább…

Sorra sort a vers fiókba zárt valóság a létezés cukorka volt már elfogyott a cseppnyi jóság a polc üres bezárt a bolt a csend felszáradt mint a padra kifröccsent álmos tintafolt már nem pörög a szó mint mantra és nem  rósz lapra sorra sort * Annyit ér Ady csak önmagátTovább…

Ki segít majd kilépnem? Ki segített belépnem kilépni ki segít ki fog majd lágyan kézen ha te már nem vagy itt én bőszen ellenálltam a testem rúgkapált te mélybe löktél bátran a lélek lesben állt hogy végső ernyedésben majd elillan ha kell ha görccsé alvadt vérben nem lesz ki átölelTovább…

A perspektívád csak a virradat Egy biztos pont az eltévedt világban Mert lassan semmi másod nem marad mint benne élned minden kis hibádban A vénség jön s emberré nemesít szemedben szűkül jövőd sápadt képe tisztábban látod ballépéseid és belebotlasz minden semmiségbe ha körülnézel léted romjain ahonnan kiút nincs csak szakadékTovább…

Hiány Az egyetlen való a virradat, a kézzel fogható, hogy létezel, emelkedő fényhálók alól életre buksz e vízfenék világból, az öntudatlanság sötét levéből, s mint tiszta gyolcs, a végesség marad — hát legyen úgy, ahogyan lenni kell: nyílik a csend hatalmas szája, mint létért síró óriás csecsemő nyelvén kihűlt emlő-zamat,Tovább…