Rekviem Tündér keresztanyám fölöttünk lebegett, bár ortopéd cipőt viselt és járókeretet. Tündér keresztapám csontos, inas kezén hordott szívének verését mindig éreztem én. Szilárdságuk acél volt és szavuk nehéz, de minden méznél édesebb, s hátrált tőlük a félsz. Tündér volt mindkettő, egy más világban hitt, s e földi létből legtöbb jótTovább…

Ha esik fentről jön, ha repül, lehet madár, a szeretet az jól esik, ha belém rúgsz, az fáj. Ne beszélj mellé, ha igazat mondod, amit Isten tett, azt te meg nem oldod. Építhetsz várat, jégből, légből, mások verejtékéből, király ettől nem leszel, amit főzöl, azt eszel. Kevesen tudják, de sokanTovább…

Feltámadott, mondják a népek és Megsüvegelik, Nevét a názáretinek, ki az ács fia volt s megenyhült már a szél is s a rügyek kisarjadtak. Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek Amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget S alszik a tengerre szállt halászok bárkájában. Én is emlékszem rá, mintTovább…

  Sírunk veled, jó anyánk Gaia, könnyünk öledbe hullva gyönggyé lesz. Te fűzöd láncnak, asszonyok nyakukra illesztik, majd föléd térdelve imát mondanak a gyermekekért. Fekete ruhában várnak a percek, egy dalocska kóborol egymaga, fehér pihét bont a nyárfa, ejti zöldellő fű karjába, onnan öreg pad karfájára ülve nézi a világTovább…