A nyelv a hús, ha csontod megtagad. A nyelv a kezet fel, add meg magad. A nyelv a láss, a játssz, a kér, a fél. A nyelv ahogy a torkodon kifér. A nyelv horog, harag, ha ráng a száj. A nyelv kinyújt, begyújt. A nyelv muszáj. A nyelv a lég,Tovább…

Nem volt kényelmes, ringó hintaszéked, a nyikorgó, vén kerti pad volt nyár-esti menedéked. Oda rejtőztél a csendbe hallgatózni, közel a templom hívó harangjához, hogy időben indulj az esti imához. A szürkületben most halk árnyék oson, megsimítva a virágzó fákat. Látom még, ahogy kezedet imára zárod, de csöndes szavadra hiába várok;Tovább…

átírom a halhatatlanságba ezt a kertet ahol mézszínű lombnyoszolyán részeg méhek hevernek és titkos találkák után reggelig remeg a kokárdavirág sziromajka rózsák elkésett bimbói gyors csókcsatákba fúlnak irigykedve berreg fölöttük a szitakötő-idő átírom a halhatatlanságba ezt a japán pillangóvirágot mert megszerette a magyar földet hálából minden éjjel átváltoztatja rózsaszínű szirmaitTovább…

Foglyul ejtett a régi kert, a diófa a kőkerítés mellett állott,ágai átnyúltak azon, a Kígyó utcza fölé, amire a kapunk nyílt, talán szerencsésebb lett volna Kígyó köznek nevezni, hisz szűk kis utcácska volt, a patikától, a katolikus templomtól ott lehetett átmenni a mozihoz és a Murvai-cukrászdába. A Murvai-cukrászdába ahol akkoribanTovább…