/ Mese – részlet / A nyárfa úgy gondolta, ideje lenne felébredni mély álmából. Lassan levelet kell bontani, helyet adni a madaraknak. Hitte, hogy visszatér hozzá Verbi a kis veréb, s újra hangos és vidám lesz az udvar. Megint átélnek sok csodát, mint tavaly, mikor néhány hetet itt töltött velük.Tovább…

/ részlet / A nyárfa úgy gondolta, ideje lenne felébredni mély álmából. Lassan levelet kell bontani, helyet adni a madaraknak. Hitte, hogy visszatér hozzá Verbi a kis veréb, s újra hangos és vidám lesz az udvar. Megint átélnek sok csodát, mint tavaly, mikor néhány hetet itt töltött velük. Nem, nemTovább…

(..imádott nagyanyám emléke, gyakran meglátogat, mellém ül, aztán csak hallgatunk.) Áldott gyermekkorom emléke, de sokszor visszajár, abba a sárral döngölt padlójú házba, ahol nagyanyám szőtte szoknyám szélibe kapaszkodott kertek aljáról elibém futó lapulevél, s kökénybokor rövidke ruhájának zsebébe kapott az őszi szél, mert nekem csak földig érő kabát jutott, hiszTovább…

Anyám, én minden este ajkamon hazug szókkal fekszem, és a reggel még ott találja mind’, a hajnal ébreszt – félek, hogy párnám ráncai arcomra nőnek, nem látok napot, sem csillagot, és nyakamra fon kötelet a pillanat. Anyám, te tudod milyen, ha gyermek nélkül ébred a nap, és haldoklik a kiTovább…

  Sírunk veled, jó anyánk Gaia, könnyünk öledbe hullva gyönggyé lesz. Te fűzöd láncnak, asszonyok nyakukra illesztik, majd föléd térdelve imát mondanak a gyermekekért. Fekete ruhában várnak a percek, egy dalocska kóborol egymaga, fehér pihét bont a nyárfa, ejti zöldellő fű karjába, onnan öreg pad karfájára ülve nézi a világTovább…