napló 7. az életben nem tanultam sokat magam aláztam nem másokat a vízesésként rám zuhanó évek síkos sima kőszoborrá mostak törvényem a magány bennem ragyog senkié csak a magamé vagyok – gyarlóságokkal keveredő jóság álmokat elutasító valóság tágra nyílt tudásvágy és szeretet-sóvárgó mint bárki más – ha elmegyek észre semTovább…