Lassabban járok, mégis csak célhoz érek, egyre többet értek, kissé nagyot hallok, már nem vezérel ösztön, az önös érdek az érzékek hiába vonnak rám hálót, szórakozott lettem már-már felületes, és romlik a rövidtávú memóriám, mégis senki előtt se legyen kétséges, átlátok az aranyból szőtt, lyukas szitán, csak szemüveggel tudok olvasni,Tovább…

Az őszöm asszonya nevet, mosolyog, meleg-rozsdabarna körötte a rét, vele a természet, a türkizkék ég, szemébe költöztek fényes csillagok. Az arcán látom a ragyogó napot, méhében hordja tavasza örömét, teste a szerelem és az öröklét, én is október bús szülötte vagyok. Nem rémíti az életadó próba, örömtől sírva, sikoltva, vajúdvaTovább…